Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kozmikus törvények

2012.05.18

 

A kozmikus törvények
Életünket belső rend hatja át, ezt a rendet pedig a kozmikus, más néven univerzális törvények határozzák meg, melyeknek saját ritmusuk van. Mindennek megvan a maga ideje, a különféle jellegű szakaszok úgy váltakoznak életünkben, ahogy a nappal és az éjszaka, az ár és az apály, a belégzés és a kilégzés. Fontos, hogy ismerjük a kozmikus törvényeket, melyekkel nem érdemes harcolni, viszont a saját szolgálatunkba állíthatjuk őket.

A szeretet törvénye

Legfontosabb feladatunk és egyben életünk értelme, hogy megtanuljunk szeretni.

A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent. E tekintetben először is önmagunkat kell elfogadnunk és szeretnünk olyannak, amilyenek vagyunk. Ez a feltétele, hogy másokat igazán szeretni tudjunk. Ha valakit szeretek, akkor önmagamat adom, az illetőnek a legjobbakat akarom anélkül, hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatást várnék. A szeretet azt is jelenti, hogy megnyitom magam, és beengedem a többieket. Megosztom magam velük, hozzájárulok személyes kibontakozásukhoz.

A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni: időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. Mindezért pedig nem várok feltétlen viszonzást.

Sokan úgy vélik, ha rátalálnak az igazira, a szerelem, a szeretet magától jön. Ám elfelejtik, hogy a szeretet mindig az adással kezdődik. Rendre elkövetjük azt a hibát is, hogy kívül keressük a szeretetet - azt akarjuk, hogy bennünket szeressenek. Csakhogy nem kaphatok több szeretetet, mint amennyit magam képes vagyok adni. Csak akkor arathatok, ha már vetettem.

A harmónia törvénye

Ez a törvény gondoskodik arról, hogy a különféle hatásokat kiegyenlítse, ezáltal a harmónia mindig megmaradjon, illetve gyorsan helyre álljon.

Minden szélsőséges érték csak egy bizonyos pontig tartható, mígnem fellép a reakció, mely kiegyenlíti, és visszaállítja a harmóniát.

A harmónia törvénye az egész teremtést áthatja, éppúgy megmutatkozik a nappalok és éjszakák váltakozásában, mint az ár-apály jelenségében. Ám ez a törvény nemcsak a természetben működik, hanem a mindennapi életünkben is, mindabban, ami velünk történik: társkapcsolatunkban, a munkánk során, a betegségben és az egészségben, valamint a szenvedésben és a boldogságban.
Az evolúció törvénye

Minden állandó változásban van, a természetben és az univerzumban uralkodó rend örökös fejlődésre utal.

Az evolúció törvénye magában foglalja a változékonyság elvét. Semmi nem maradhat úgy, ahogy most van. Semmit nem ragadhatok meg, nem tarthatok meg, mert minden, ami elkezdődik, az véget is ér. Már a kezdet magában foglalja a véget, amely egyidejűleg valami újnak a kezdete.

A rezgés törvénye

Az univerzumban minden rezeg, az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések manifesztációja. Minden gondolat, érzés, kívánság vagy akarat különböző frekvenciájú rezgés.

A gondolat szellemi energiák mozgósítása, az energia szó jelentése pedig hatóerő. Ha tehát gondolataink irányát megváltoztatjuk, megváltoztathatjuk egész életünket. Nem mindegy, hogy mire és hogyan gondolunk. Meg kell tehát tanulnunk fegyelmezni a gondolatainkat, mert ez a feltétele annak, hogy helyesen, tudatosan cselekedjünk. A tudatalatti úgy véli, hogy a gondolatok azonosak a kívánsággal, ezért aztán azt jeleníti meg, amit gondolunk. Gondolatainkkal teremtünk. A hit aktiválja bennünk a teremtőerőt, és arra kényszeríti az energiát, hogy az általunk kívánt formát öltse magára.

A polaritás törvénye


Minden létezőnek két pólusa van, valójában azonban minden egy. Minden látszólag ellentétes jelenség a lényegét tekintve azonos, csak más a kifejeződésük.

Boldogság és boldogtalanság, szeretet és gyűlölet valójában ugyanannak az éremnek a két oldala. Minthogy az ellentétek egyek és ugyanazok, bármely pillanatban átfordíthatjuk őket önmaguk ellentétpárjába. Nem kell mást tennünk, csupán az adott jelenséggel kapcsolatos álláspontunkat, tudatunkat megváltoztatni, és a dolgok is megváltoznak. Tudatunk rezgésszintjének emelésével nem csupán magunkat változtatjuk, hanem egész életünket, hiszen a rezonancia törvénye értelmében más eseményeket, személyeket és életkörülményeket vonzunk magunkhoz. Az is igaz, hogy aki tudatát magasabb rezgésszintre hozza, ezzel az alacsonyabb tudatszint ellenreakcióját hívja életre, ám ha továbbra is magasabb szinten tartja magát, ez az ellenreakció nem érhet fel hozzá.

A rezonancia törvénye

Hasonló hasonlót vonz magához, és általa megerősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel.

Azokat az energiákat, rezgéseket és hangulatokat vesszük át, amelyekre fogékonyak vagyunk. A test és a lélek a vele rokon rezgéseket veszi át. Miként hasonló beállítottságú embereket vonzunk magunkhoz, ugyanúgy kerülnek elénk gondolatainknak és érzéseinknek megfelelő életkörülmények és történések. Soha senki nem keveredik például véletlenül verekedésbe vagy történik vele baleset, hanem mindig saját affinitásának köszönhetően. Gondolataink és érzéseink láthatatlan mágnesek, melyek a világból szüntelenül magukhoz vonzzák mindazt, ami velük egynemű.

Ha egy másik ember magatartása bosszant, sért, bánt, vagy idegesít, az okot önmagamban kell keresnem: valami bennem is megvan abból, amit a másik emberben elutasítok, és ez rezonál bennem.

Azon kell tehát igyekeznem, hogy ezt a tulajdonságot önmagamban feloldjam, nehogy a következő alkalommal ismét rezonáljon. Ha sikerül feldolgoznom, megszabadultam tőle.

Minthogy a különböző rezonanciaképességekkel rendelkező emberek a valóságnak más-más részét érzékelik, mindannyian más-más világban élünk. Minden ember a valóságnak csak azt a részét érzékeli, amelyre képes rezonálni. Csak annyit kaphatunk, amennyinek a felvételére képesek vagyunk, és csak olyan minőségben, amely a tudatunk rezgésének megfelel. Párkapcsolatainkra is igaz, hogy mindig éppen azt a társat találjuk meg, aki nekünk megfelel, hiszen a rezonancia törvényének megfelelően csak ilyen partnert tudunk magunkhoz vonzani. Ha nem tetszenek jelenlegi életkörülményeink, megtehetjük, hogy „átállítjuk” magunkat, és ezáltal más körülményeket vonzunk be.

Az ideális partnert is csak akkor tudjuk magunkhoz vonzani, ha előbb mi magunk válunk ideális partnerré. Addig pedig az a társ, akivel éppen együtt vagyunk, azt a leckét kínálja nekünk, melyet még meg kell tanulnunk ahhoz, hogy ideális társak legyünk.

A ritmus törvénye

Minden létezőnek megvan a saját ritmusa, a növekedés és a csökkenés.

Minden szélsőséget egy ellenirányú szélsőség egyenlít ki. A nappal után az éjszaka következik, és fordítva, a születést követi az elmúlás, amely egy újabb születés kezdete. Az egész lét állandó ki- és beáramlás, amely két pólus között jön létre, ezért a ritmus törvénye szoros összefüggésben áll a polaritás törvényével.

A megfelelés törvénye

E törvény lényege az analógia: „Mint fent, úgy lent, mint lent, úgy fent. Miként a legkisebben, azonképpen a legnagyobban, miként bent, úgy kint.” A törvény azt is jelenti, hogy egy adott tartalomhoz mindig egy adott forma illik.

A teljesség törvénye

Ez a törvény azt jelenti, hogy valójában az élet teljessége rendelkezésünkre áll, ezt azonban hibás szellemi beállítottságunk és csekély hitünk korlátok közé szorítja.

Az élet csak a belső valóságot tudja a külső valóságban visszatükrözni. Ismerjük hát fel, hogy legbensőbb természetünk szerint gazdagok és sikeresek vagyunk! Ha ennek a felismerésnek az értelmében élünk, az élet teljességét mágnesként fogjuk magunkhoz vonzani. Semmiféle erőfeszítés és pozitív gondolkodás nem vezet eredményre, ha legbelül folyton arra gondolunk, milyen korlátaink vannak, és mi mindenben szenvedünk hiányt. Az is ide tartozik, amikor mindezt karmikus okokra hivatkozva jogosnak tartjuk. Hiszen magát a karmát is bármelyik percben megváltoztathatjuk, mert senki sem kényszerít bennünket arra, hogy továbbra is tudattalan magatartásminták áldozatai maradjunk.

Az elfogadás azonban csupán a törvény egyik oldala, a másik az adás.

Aki nem ad, nem is kap, aki nem vet, nem is arat. Meg kell nyitnunk magunkat, és adnunk, ami csak tőlünk telik.

Ezzel egyidejűleg fel kell oldanunk magunkban minden olyan gondolatot, amely korlátainkra vagy hiányosságainkra vonatkozik.

A szabadság törvénye

Az embernek mindig szabadságában áll választani, hogy a felismerés útja mellett dönt, vagy a megszokott utat választja, amely a szenvedéseken keresztüli tanulás útja.
A szabadságnak három szintje van:

1. Szabadság, mint megszabadulás valamitől

Az embernek szabadságában áll kiszabadulni a vágyak rabságából. Igen fontos lépés a birtoklási vágytól való megszabadulás útján az elengedés. Mindent el kell engednünk, ami nem az Igaz Valónkhoz tartozik, így a régi tudatállapotunkat is. Többek között a következő érzések, magatartásformák és elvárások tartoznak ide: harag, félelem, bűntudat, kisebbrendűségi érzés, önsajnálat, gyűlölet, bizonytalanság, agresszió; hamisság, szeretetlenség, intolerancia, hűtlenség, rossz szokások; elavult célok, környezeti befolyások, klisék, szerepek, negatív gondolkodás, negatív önkép, betegség, sértődések, csalódások; túlzott igények önmagunkkal, a többiekkel és az egész világgal szemben, vágy arra, hogy szeressenek, hogy keresztül vihessük az akaratunkat, hogy győzzünk, stb.

2. Szabadságunkban áll valamit tenni

Megtehetjük, hogy önző módon élünk, és ezáltal diszharmóniát idézünk elő. De megtehetjük azt is, hogy felismerjük, miért is születtünk, és teljesítjük életfeladatunkat.

3. Az igazi szabadság

Az egyetlen igazi szabadság az, hogy kezünkben van a választás: akarunk-e teljes életet élni? Ehhez az kell, hogy együttműködjünk a kozmikus törvényekkel. Ellenkező esetben betegség vagy szenvedés formájában „korrepetálást” kapunk a sorstól.

A gondolkodás törvénye


Gondolataink befolyásolják sorsunkat, meg kell hát tanulnunk, hogy gondolkodásunkat a lehető legoptimálisabban használjuk. A legfontosabb az igazi pozitív gondolkodás: felismerni, hogy mindaz, ami velem történik, valójában jó nekem, mert szükségessé vált számomra, és segítségemre van.

Legtöbb gondolatunk tudattalan, ám ezek a tudattalan gondolatok éppoly hatékonyan működnek, mint mások véleménye, ítéletei, melyeket nap mint nap hallunk és tudattalanul befogadunk. Ugyanígy hatnak azok a szólások is, amelyeket nap mint nap használunk: „Nem hiszem el, hogy ebből lesz valami.” vagy „Ez soha nem fog sikerülni nekem.” Ezeknek a mondatoknak a folytonos ismétlésével meggyőzzük a tudatalattinkat arról, hogy ezek az állítások igazak, és a tudatalattink ennek megfelelően fog viselkedni.

Mindaz, ami körülvesz bennünket, materializált elképzelés. Az anyag az energia különféle megjelenési formája. A gondolatok energiát mozgatnak és formálnak. Az energiamegmaradás törvénye értelmében pedig energia nem vész el, csak megjelenési formáját változtatja.

A problémák az élet által elénk állított feladatok. Valamennyi egy-egy ajándék számunkra, mert a végén, ha megoldjuk, fontos felismerésekre jutunk. A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, és ami történik, nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ezért minden jó, és negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.

A vágyak megfogalmazása és a pozitív gondolkodás között a döntő különbség az, hogy az előbbi esetében akarunk valamit, az utóbbi esetében pedig hiszünk valamit! A hit nem más, mint belső bizonyosság, hogy amit szeretnék, az meg is valósulhat. A belső tartás teszi az embert igazán pozitív gondolkodásúvá akkor is, sőt, különösen akkor, ha az életben nehézségek adódnak, hiszen felismeri bennük a feladatot.

2008. márc. 29. - írta Ninglor
 andromeda-galaxis.jpg

/forrás: L. Zs. /
http://www.tudatossag.com/?q=book/export/html/501
vuvej.hu/index.php hoztam át az írást.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.