Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az áldott gyökerek

2011.09.24

 

dali_surreal-a.jpg

Újra és újra visszatérek a gyökereimhez erősödni, táplálkozni, tisztulni, teljesebb emberré válni. Igen nagy utat tettem meg néhány hónap alatt az őseimmel, a gyökereimmel való kapcsolatom tisztázásában, rendezésében.  Most ismét aktuális a gyökereimhez fordulnom, de már egészen másképp teszem, mint nem túl régen, csupán pár hónappal ezelőtt tettem. 

 

 

Ma reggel egy gyökér csakrás meditációval indítottam a napot, s a tegnapi, pünkösdhétfőn történt családállítás hatására mindhárom ősapámtól akkora energia adagot kaptam, hogy szinte ragyogva értem be a munkahelyemre.  

A kezdet-kezdetén, valamikor jó bő fél éve az egész történet úgy indult, hogy egy masszőr a talpmasszázs során látva bütykökkel ékesített, eltorzult bal lábamat rákérdezett az anyámhoz való viszonyomra, amire roppant hevesen reagálva kifakadtam, hogy nekem az anyám az ellenpéldát jelentette egész életemben. Teljes döbbenetet váltott ki bennem válasza, mely szerint épp azt teszem, ami ellen annyira hadakozom, épp őt másolom.

Innen indult minden, az anyámhoz, a múltamhoz való viszonyom tisztázása, a gyökereim felkutatása. A masszőrnő ajánlott egy jó terápiát a múltam kutatásához, s hozzá adott egy nevet és telefonszámot, ahol gondjaimra gyógyírt találok. Nem sokat tétlenkedve ősszel elmentem az első családállításra, majd máig szép sorban még öt ilyen múltkutató esemény következett. Az alábbi témákat elemeztük, néztük meg, ha úgy tetszik tártuk fel az okokat, és következményeket.

Az őseim élete, a női ágon húzódó negatív tendenciák okai

A jelen családom tagjainak helyzete, kapcsolata

Kinek az életét élem, az anyámat miért másolom?

Ki vagyok, mi vagyok, mi a feladatom?

Partnerkapcsolatom

Apám élete, a nők megvetésének oka

Nos, nem akarok itt statisztikai adatokat sorolni, de egy kétségtelen tény, a legmegdöbbentőbb, valamennyi résztvevőt megríkató állításokat én produkáltam. Igen hosszú utat tettem meg tegnapig, amikor is végignevetgéltük, végigviháncoltuk az állítást, mert derűs, boldog, felszabadult légkör uralkodott mostanra már ott, az én őseim között, a családomban. Rendeződött időközben a sok kesze-kusza kapcsolat, feltárultak a féltve őrzött titkok, útnak eresztődtek a negatív energiák, szép sorban helyére került a fel és lemenők közül mindenki, így tegnap már egy rendezett terepen történt a kutakodás.

Az állításaim során szép lassan kiderült, hogy olyan szülőket választottam, akik engem nem vártak, nem akartak, de ha már érkeztem, legalább fiú lettem volna, de én pechemre lánynak születtem. Így aztán a szüleim elutasítottak, s vesztemre az apámhoz hasonlítva anyámban örökösen ellenérzést kiváltva nevelkedtem, az apám szeretetében sem bízhattam, hisz ő nem csak engem nem tudott szeretni, hanem a nőket rettenetesen meg is vetette, semmirekellőnek tartotta. Én az ő megítélésével azonosulva önként fiúsítva magam jó fél évszázadon át éltem az általam is megvetett női életem.

Tehát a tegnapi állítás nem volt olyan különleges, csak édesapám életét állítottam. A mellékkérdés az volt, hogy mi miatt veti meg a nőket. Roppant jó kedvünk volt, pedig csupán az apai ági férfiakra nagy és dédapákra néztünk rá. Röpke fél óra alatt feltárult apám problémája. Pillanatok alatt kiderült, hogy ez bizony a férfiak nagy természete miatt van így. A nagyapám, aki egy vézna, csenevész testű ember volt és az I. világháborúban tüdőlövést kapott, kovácsmesterként nem dolgozhatott, mert semmiféle fizikai munkát nem volt képes ellátni.  Ám a fehérnépet nagyon szerette, kedve szerint válogatott közöttük, szórakozott velük, még a hatalmas erővel, energiával, és nagy termettel megáldott nagyanyám mellett is képes volt szeretőt tartani. Nagyapám, aki öt fiút és egy lányt nemzett, apámat, - hiába volt ügyes, tehetséges, szorgalmas gépész, - férfiként igencsak csekély értékűnek tartotta. Lenézte apámat, aki nem hogy fiúkat nem volt képes produkálni, de a nők körül sem nagyon forgolódott, megelégedett a művelt úri lánykával, az anyámmal, neki öt leányt teremtve.

Nos, innen ered az én apám megvetése a nők iránt, mert ha olyan kevés tartás van bennük, hogy még az általa értéktelennek vélt, semmiféle munkára nem alkalmas apjának is sikerült őket meghódítani, akkor mit lehet tőlük elvárni? Bizonyosan irigyelte a nőkkel szemben félénk apám az apja sikereit. Emiatt kellett aztán minden nőnek, beleértve anyámnak és nekünk, lánygyermekeknek is, az apám negatív ítéletét elszenvednie. 

A családállítás során láthattam a fiára, a nagyapámra kifejezetten büszke dédapámat, a csenevész alkatú, de dagadó mellű nagy kakas nagyapámat, s a lógó orrú, lányokat nemző apámat. Persze a végén szent volt közöttük a béke, valahogyan apámat is befogadták ebbe a roppant büszke férfitársadalomba. A családállítás vége az volt, hogy a férfi őseim összeölelkeztek amúgy férfiasan lapogatva egymás vállát, én meg anyámmal bújtam össze, mondván mi nők, igen is épp olyan értékes emberek vagyunk, akár ők.

Érdekes azért a férfiak ítélete! Lenézik saját tekintélyük forrását, a nőket, akik pedig őket duzzadó önbizalomhoz juttatják. No, mindegy, most nem ezen elmélkedem.

A családállításon azt is láthattam, hogy bár a szüleim nem, de az apai nagyszüleim igen is szerettek, a nagyanyám kritikusabban, a nagyapám viszont teljes elfogadással szeretett engem. Nem is igaz hát, hogy az életem teljes szeretetlenségben éltem le, hisz a meghatározó, első három-négy évben az apai nagyszülőktől kaptam szeretetet. Emlékszem is nagyapám cigaretta füstjére, a reggeli tejeskávé illatára, a finom simogatására, ahogyan arcomon végigsimít, a szeretetteljes mosolyára. Az anyai ági őseim már születésem előtt elhunytak, így tőlük személyesen szeretetet sem kaphattam.  

A korábbi állításaim során sorba feltárva a múltamat, az őseim életét, ma már nem csak elfogadom, szeretem magam, hanem az áldott őseim energiájából táplálkozom, az apukám ad erőt, ha valami miatt legyengülök, s napjaimat az őseim óvó, védő szeretetének ismeretében töltöm tudva, hogy bár már csak anyukám él, de valamennyien onnan, a lelkek világából velem vannak, rájuk bizton számíthatok. S most bő fél évszázad múlva ezek a rég elment emberek segítenek, tartanak, védenek, óvnak és úgy, ahogyan vagyok, szeretnek.

Réges-rég túlléptem már, feldolgoztam már az anyámmal szembeni ellenérzéseimet, s egy hónapja az apám is elengedett, nem vagyok már az őt rajongva szerető kicsi leányka, aki női részét megtagadva, minden férfit elüldözve magától, teljesen fiúsította magát, hogy apjának valahogyan képes legyen megfelelni. Már pár hete a szüleim terheit lerakva önmagam vagyok, tanulgatom kinyitni az eddig elrejtett, elhazudott női énemet, szép harmóniát teremtve önmagamban, mindkét felemet, a bennem élő férfi és női részt is elfogadva, kinyitva, érvényesítve élem életem.

medita-1-.jpg

Abban a pillanatban pedig, amikor önmagamat nőként is értékesnek találom, felfedezem, hogy mindkét gyermekem ebben a különben is kőkemény férfivilágban mennyire elnyomja magában a befogadó, lágy, hajlékony, női felét, mennyire egyensúlytalan az élete.  S akkortól, amikor már természetes egyensúlyba kerülök, a jó példám ragadós, a környezetemben élők követik példámat, elfogadva, hogy az embernek mindkét felére szüksége van, a sziklakemény lény hamar sérül, törik, reped, botladozik, a hajlékony női lélek sokkal jobban megél, hisz jobban alkalmazkodik.

S most, hogy a gyökereimmel is végleg tisztáztam a tisztázni valókat, rendbe raktam az utolsó rendezetlen ügyeket, elvarrtam az elvarratlan szálakat, s végezetül feltárva apám nőgyűlöletének okát, minden meseszépen elrendeződött, a helyére kerülve. Amikor az utolsó puzzle elemet is a helyére illesztem, kirajzolódik teljes pompájában az életem, lényem, a kapcsolataim, az engem éltető, tápláló gyökereim.

Rendet rakva gyökereimben átéltem ma reggel az általuk, a férfiőseim által adott energián túl apámnak a korábban, gyermekként elutasított lánya tettei feletti büszkeségét. Hamarosan elszállt belőlem is minden korábbi negatív gondolat, jól tudva azt, hogy ma már, onnan a lélekvilágból mily büszke rám az apám, mennyire elismeri és értékeli, hogy érett fejjel mertem vállalni az egyedüllétet, a külön utat, s mily gyorsan haladok utamon, mily teljes életet tudok élni az erős férfikar támasza nélkül is.

Nincsen már bennem semmiféle ellenérzés a szüleim, az őseimmel szemben, csak megnyugvás, derű, s annak a bizonyossága, hogy itt a földön én már soha sem lehetek egyedül, hisz a gyökereim táplálnak, megtartanak, megvédenek minden olyan dologtól, ami nem az én terhem.

Végtelenül kellemes érzés az, ha érzi, tudja az ember, hogy az ereiben lüktető vér milyen ősöktől származik, mekkora hatalmas erő a múlt, a családi összetartozás akár élnek, akár már elmentek az ősök, az energiájuk csatornája felénk, az utódok felé nyitva van. Csak kérni kell az ősök energiáját, s egy rendezett családban az mindenkor rendelkezésre áll, áramlik ahhoz, akinek épp szüksége van reá. Most, itt tudtam meg azt is, hogy a fiúk az anyjuktól, a lányok az apjuktól kapják az energiát.

S abban a szempillantásban, amikor az ember a gyökereivel renden van, önmagában is harmóniát teremt. Ekkor, az embernek az ősökkel eddig lekötött energiái felszabadulva az utódokra irányulhatnak, s ő jó példával, a tiszta családi energiával képessé válik már őket is támogatni. Amikor az ember önmagával rendben van, már képes energiával, szeretettel táplálni az utódait, a gyermekeit, unokáit. Amikor pedig megnyílik az ősök energia csatornája, az abból áramló energia a jól rendben tartott családi gyökereken, kötelékeken keresztül eljut a legöregebbtől a ma született piciri gyermekig mindenhova.

Így vagyunk mi láthatatlanul az energia folyamon keresztül összekötve, a távoli ős a legifjabb családtaggal, ahol éltetik, erősítik, táplálják, óvják, védik, jó példával segítik az ősök az utódaikat.

eletfa_jo.jpg

Nem csak a földanya gyökerein keresztül kapjuk az éltető energiát, hanem a család is táplálja a tagjait, az elhunyt az élőt, az ős az utódot, a szülő a gyermekét. Így alkotunk évezredeken keresztül ívelő megbonthatatlan harmonikus egységet. Egy lény egyedül gyenge, elenyészhet, egy hatalmas család, erős gyökereivel el nem pusztítható, hisz az időtlen világ összefonódva az idő rabságában tévelygő földi léttel, örökkön tartó, időtlen létet, örökkön-örökké fennmaradó energiaáramlást jelent.

Ilyen végtelen nagy jelentősége van tehát a gyökereinkhez való viszonyunk rendezésének, az őseinkhez fűződő kapcsolataink kitisztításának, a félreértések tisztázásának, a negatív energiák eltávolításának, az indulatok felszámolásának, az energia blokkok, az áramlás megszakadások megszüntetésének. Abban a pillanatban, amikor az ember rendezi a gyökereivel a kapcsolatát, az a láthatatlan, de érzékelhető ősi energiaáramlás megkezdődik, feltölti az embert, s inspirálja a továbbadásra. Ez az energia összeköt minket a gyökereinken keresztül a mindenséggel, az univerzummal, s akkor már nem elfújható kis parányok vagyunk, hanem egyedenként és együtt is mi vagyunk a teljesség, a mindenség.

uveg-eletfa.jpg

 Márti

Miskolc, 2009. június

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.