Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Küzdelem a boldog pillanatokért

2011.11.11

 

eletfa3.jpg

A napokban olvastam az emberiség történetének idővonalában, hogy a Földért létrejötte óta a fény és a sötétség energiái küzdenek, s attól függően, hogy melyik energia áll nyerésre, az ő igényeinek megfelelő emberi lényeket hoznak létre. Így a legutóbbi alkalommal, százezer évvel ezelőtt a Plejádokról érkezők alkották meg az önmagukhoz hasonlatos, aktív tizenkét DNS szállal, a mindenség tudásával, az önrendelkezéssel, a szabad teremtés képességével, a lélekvilággal való kapcsolódással élő embereket. Ám amikor az annunakik kerültek fölénybe, rabszolgát faragtak belőlünk, a DNS-einket lekapcsolták, azóta csupán két aktív szál működik, s tudásunkat elveszítve, önrendelkezésünket feladva, a mindenséggel való kapcsolódásainkat elveszítve, belesüllyedtünk a háromdimenziós létbe.
  • Talán ennek részeként alakítottak minket olyanná, hogy az életünket nem éljük szabadon, szeretetben, önfeledten, s teremtünk kedvünk szerint boldogan, élünk a folyamatos elégedettség, s öröm állapotában, mint természetes lenne, hanem úgy ítélkezünk magunkról, hogy kemény küzdelmek, nehéz feladatok teljesítése árán vállunk csak érdemessé arra, hogy pillanatokra boldogok legyünk?
  • Talán azért alakították úgy világunkat, hogy e pár pillanatnyi boldogság ígéretéért mindent megtehetnek velünk?
  • Talán azért élünk úgy, hogy a műszak végi pohár sör öröméért képesek vagyunk rabszolga módra, mások gyarapodása érdekében nyolc órát is keményen robotolni?
  • Talán szándékosan úgy vagyunk összeszerelve, hogy csak nagyon nagy harc, küzdelem árán tartsuk magunkat érdemesnek arra, hogy röpke pillanatokra megélhessük a teljességet, a boldogságot?
  • Talán most mindnyájan csak ilyen üzemmódban vagyunk képesek létezni?
 
Így járt ezzel a párom is a napokban, a pillanatnyi boldogsághoz csak nagy küzdelmeket követően jutott. Elmentem egy három napos elvonulásra a táltosokkal, s mivel csak magammal akartam foglakozni, a bensőmet akartam tisztítani, itthon hagytam a családom, a gyermekeim, a munkám, s a párom terheit, sőt még az érzelmi testemről is eltávolítottam a kapcsolódásaikat, s most, a szokásomtól eltérően senkit sem helyeztem át a szívembe. Külső kapcsolódások nélkül, teljesen szabadon indultam utamra.
 kundalini-1-.jpg
A gyermekeim már megszokták, hogy néha nem vagyok számukra sehogyan sem elérhető, ám a páromnál ez a teljes elszigetelődés, a gondolati közeledések totális visszautasítása szokatlan, sőt zavaró is volt. Hiába zajlottak körülötte a mindenszentek idejében megszokott események, hiába találkozott a rokonaival, barátaival, szeretteivel, élte meg a családjával együtt a számára kellemes eseményeket, rosszul érezte magát. Az energiám nélkül a három nap elteltével egyre inkább gyökértelenné, talajtalanná, bizonytalanná vált, s a helyzetét, az állapotát nem értve kissé megzavarodott.
 
 
S mivel amikor visszaérkeztem, akkor sem hagytam, hogy rám csatlakozzon, egyre keservesebben érezte magát. S ekkor, csak ekkor hagyott fel az ostromlásommal, s kezdett önmagára figyelni, az univerzumhoz, a mindenséghez, a teljességhez csatlakozni.
 
eletfa-2-300x192.jpgÁm egyik pillanatban, éppen akkor, amikor a legnyomorúságosabban érezte magát, akkor élte meg a boldogság állapotot. Egyszerűen elárasztotta a szeretet energiája, minden porcikájában, minden energia terében érezte a boldogságot, a teljességet, a szeretetet, az egységet. Amikor a leginkább támogatásra szorulónak vélte magát, amikor döbbent rá, hogy nem áll rendelkezésére senki más, csak önmaga, akkor megélte az önelfogadást, az önszeretetet.
 
Le kellett menni a legmélyebbre, hogy önmagába beengedje a fényt, hogy rádöbbenjen, hogy a szeretet benne képződik, a boldogságot nem kívülről kapja, hanem önmagában leli meg.
 
Rá kellett döbbennie, hogy a teremtő energiák mindenkor a rendelkezésére állnak, s abból azt teremt, amit épp megenged magának. Amennyiben az önsajnálatban, a bizonytalanságban, kiszolgáltatottságban, a függőségben akar lubickolni, akkor a kapott energiákból azt teremti, s éli meg. Ám amennyiben az önelfogadást, az önmagában való teljességet akarja megtapasztalni, akkor arra használhatja a leáradó energiát.
 
A választás szabad, az ember egyszer csak önmagára pillanthat, s kezébe veheti a sorsát, visszaveheti az önrendelkezését, olyannak teremtheti a világát, amit megenged magának.
 
A párom is lejutva a több napos talajtalanság poklán át a bensőjéhez, az önvalójához, ott, önmagában tapasztalta meg a feltétel nélküli elfogadás szeretetét. Hosszú közdelem árán tapasztalta meg, a kiérdemelt szertetetet, a pillanatnyi boldogságot. Épp úgy, mint a munkás a nyolc órás robot után kiérdemelt sört.

kristalysziv.jpg

 
Ám amíg a robotolóban fel sem merül, hogy a sörivás öröme robot nélkül is megillet mindenkit, a bensőjével összhangba kerülő ember ráébred, hogy az életét ezennel a kezébe vette, a boldogságot minden külső ráhatás nélkül, önmagában megteremtette. Ráébred, hogy a teljességhez nem kell a társ, az magunkban van. S abban a pillanatban, mikor valaki a párkapcsolatával szembeni félelmeit, aggodalmait a szélnek ereszti, helyébe a tiszta szeretet érkezik a szívébe. Amikor pedig valakinek a szívét elárasztja a szeretet, az árad kéretlenül minden irányba, így nem csoda, hogy hozzám is eljutott a párom szeretete. Egyszerűen megváltozott a hangulata, kicserélődtek az érzései, s ezek a tiszta energiák elérve hozzám megfürödtek a szívem energiáiban, s szabadon szárnyaltak vissza a feladójukhoz. 
 
szervatiusz-csongradieletfa.jpg
Így történt tehát, hogy a rabszolga üzemmódban tartó kódoknak engedelmeskedve a párom megjárva önmaga poklát végül is önmagára lelt, felfedezte magában a boldogság forrását. Ám innentől kezdve a hibás kódokat elengedve a szabad ember üzemmódjára váltott, s ma már egyre határozottabban, egyre teljesebben, egyre több örömmel, elégedettséggel, egyre több mosollyal, s egyre nagyobb önlefogadással ébredezik. Egyre gyakrabban engedi el a félelmeit, az aggodalmait, s helyette szeretetet teremtve egyre többször éli meg a teljességet, boldogságot.
 
Talán, ha a Földanyával együtt átlépünk a magasabb dimenzióba, akkor ott már tartósan megélhetjük a természetes létállapotunkat, a felhőtlen derűt, a szabad szárnyalást, az oka nincs boldogságot, az állandó örömet, a korlátlan szeretetet. Talán az ember valójában erre teremtődött?  Bízom benne, hogy az idő gyors léptekkel közeleg, s hamarosan ott leszünk, együtt szabadon, boldogan, elégedetten, élvezve az élet, s az örömteli teremtés gyönyörűségét.

Márti

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.