Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Örvendj az életnek

2012.07.05

 orom.jpg

Örvendj az életnek
 
 
Az elmúlt napok eseményei rendre azt hozzák hozzám üzenetként, hogy napjainkban nincs egyéb dolgunk, csupán az, hogy megtanuljunk örülni az életnek.
Ha felszabadítjuk magunkat saját korlátainktól és nyitottak vagyunk az életre, akkor bárhol vagyunk, bármit teszünk, megtapasztalhatjuk az élet szabadságát, szépségét, derűjét, harmóniáját, a szeretet korlátlan, szabad szárnyalását.
 
 
A közelmúltban tett görögországi utam, majd az unokáimmal töltött pár napos Tisza tavi élményeim is azt igazolják, hogy elérkezett a teljes emberi szabadság, az életöröm megélésének, megtapasztalásának ideje.
 
 
A szabadságunk belőlünk ered
 
 szabadsag2.jpg
 
Hosszú időn keresztül hadakoztam a világommal a szabadságom kivívásáért, megtartásáért. Gyakran úgy éltem meg napjaim eseményeit, hogy az engem körülvevők, a munkahelyem, a családom elveszik az időmet, az energiáimat, korlátozzák az életemet. Gyakran sóvárogva néztem a madarakat, irigyelve korlátlan szabadságukat.
 
Csak mostanában jöttem rá, hogy a szabadság belőlem ered, én teremtem azt meg. A saját szabadságom az én rendelkezésemre áll, tőlem függ, hogy mit kezdek vele, s mennyit engedek meg magamnak. Mások tőlem el nem vehetik, csupán én korlátozhatom be saját szabadságomat.
 
S amikor arra rájöttem, hogy mint az életem ura, a szabadságom felett is én rendelkezem, egyszer csak az őket körülvevő korlátokkal, kényszerekkel együtt megéltem a fecskék szabadságát. Megértettem, hogy minden szabadság a létében hordozza saját korlátait, de hogy ezt miképp éli az érintett lény meg, az már rajta áll. Ebben a sűrű dimenzióban ugyanazt a testben töltött emberi létet akár szabadságként, akár rabságként is felfoghatjuk, rajtunk múlik, miként viszonyulunk hozzá.
 
Megtapasztalhatjuk az élet teljes szabadságát, ami egyrészt függetlenség, másrészt az univerzális törvényekre épülő, létünkbe beépített belső korlát, ami által szabadon élvezhetjük a földi lét szabadságát az Édes Anyaföld törvényeinek tiszteletben tartása mellett. A világ, a mindenség isteni rendjét betartva tehát teljes szabadságot élhetünk meg.
 
Így eggyé válhatunk a csodás fecskék szabad játszadozásával, csivitelésével, megélhetjük általuk a repülés szabadságát, játékosságát, vagy lehetünk ragadozó madarak, akik fenségesen vitorláznak a határtalan kék égben, de ezzel egyidejűleg megéljük, érezhetjük létük szabályait, belső törvényeit, korlátait is.
 
Épp így megélhetjük a szabadságot a vízben úszva, de közben a tenger, a víz elem törvényeit büntetlenül át nem hághatjuk.
 
Ráébredhetünk, hogy  saját emberi fajunk rendjének betartása mellett bármilyenek lehetünk, szabadok vagyunk,  ezen belénk kódolt szabadságon belül csupán önmagunk szabhatunk magunknak korlátokat.
 
 
Manapság a földi élet már annyira sokszínű (ha úgy tetszik kaotikus, követhetetlen), hogy teljes szabadságot nyújt nekünk, úgy éljük  életünket meg, ahogyan magunknak megengedjük.
 
Megtehetjük, hogy kíváncsi, mindenre nyitott gyermekként mindent kipróbálunk, megtapasztalunk ami az utunkba akad, vagy élhetünk saját ítélkezéseink, elvárásaink, dogmáink fogságában önmagunkat, lehetőségeinket, észleléseinket, élményeinket bekorlátozva törött szárnyú rabmadárként.
 
Nincs ma már olyan eleme az életnek, ahol az ember által alkotott merev szabályok átléphetetlenek lennének, ahol már bármin is meghökkennénk, meglepődnénk, ma már az élet teljes skálája, minden megnyilvánulása a szemünk előtt zajlik. Az ember által alkotott törvények nem szent írások már, a buta, értelmetlen, korlátozó, hazug dogmák szép csendesen elillannak.  
 
Az előírás, elvárástól mentes, szabad világ ébredezik, csak rajtunk múlik, hogy ezt milyen tartalommal töltjük meg. Nincsenek már merev szabályok az illemre, az életvezetésre sem. Mondhatjuk ezt teljes káosznak, vagy megélhetjük ezt teljes szabadságnak.
 
Öltözködhetünk kedvünk szerint konzervatívan, vagy habókosan, gyermetegen, színes kavalkádba, vagy letisztult fehérbe. Ehetünk bármit, biot, vagy mesterségeset. Ítélkezhetünk bárki felett, vagy szabadon, békén hagyhatjuk a minket körülvevőket. Tehetünk bármit örömünkre, vagy bánatunkra.  Elérkezett a szabadságunk ideje, a sorsunkról, utunkról, önmagunkról való szabad döntésünk, szabad választásunk ideje.
 
Ebből a nagy káosznak tűnő, rendezetlen világból az egyszerű, univerzális törvényeket, elveket követve, egy tisztán, könnyen átlátható, követhető, csodás rendet teremthetünk magunknak.
 
Így:
 
  • Hallgathatunk a szívünk szavára, mérhetünk mindent a szívünkkel, áraszthatjuk magunkból mindenre és mindenkire az ítélkezéstől, az elvárástól mentes szeretetet.
 
  • Járhatjuk úgy az utunkat, hogy azon másokat nem akadályozunk, senkit és semmit nem korlátozunk, hanem ha kérik, elfogadják a segítséget, akkor őket támogatjuk, segítjük.
 
  • Élhetünk egyedül, megtapasztalva annak mámorát, vagy lakhatunk társakkal, barátokkal, családunkkal, megélve a közösség fenséges erejét, egységét, s azon belül az egyének sokszínűségét.
 
  • Örvendve a valahova tartozásnak lehetünk bármilyen kisebb, vagy nagyobb közösség, nép, nemzet tagjai, élvezve világunk színességét, a különböző utak tiszteletben tartása mellett elfogadhatjuk a többiek másságát.
 
  • Mások zavarása, vagy korlátozása nélkül, akár egyedül, akár velük együttműködve megtapasztalhatunk mindent, amit gondolunk, teremtünk.
 
 
Minden saját választásunk szerint történhet. Megtapasztalhatjuk, hogy ahogyan a szeretet is bennünk van, belőlünk indul a mi kis világunkba felfedező útjára, akként a szabadság is belőlünk ered, mi alakítjuk.
 
A szabadságot mi adhatjuk magunknak, vagy mi korlátozhatjuk azt, hisz bennünk van, belőlünk származik. Annyi szabadságot, örömet, boldogságot, szeretetet élhetünk meg, amennyit megengedünk önmagunknak.
 
 
 
Örvendj az életednek
 
 mag-a-szivem.jpg
 
Mostanában rendre azt tapasztalom, hogy elhagyva eddig viselt szerepeinket, eldobva álarcainkat, eljött az ideje annak, hogy megismerjük igazi önvalónkat.
Akárhol is vagyunk, mindenhol szabadon lehetünk önmagunk. Kedvünk szerint élhetünk, játszhatunk, lehetünk bármik, lehetünk bármiben, tehetünk bármit. Szabadon választhatunk. Csupán saját korlátaink, félelmeink, dogmáink, saját ítélkezéseink, elvárásaink korlátozhatnak be minket. Csupán önmagunk lehetünk saját börtönőreink.
 
Akkor, ha eddigi berögzült szokásainkhoz ragaszkodva az akadályokat akarjuk megtapasztalni, akkor azt is szabadon megélhetjük, ám ha arra ébred vágyunk, hogy megéljük az élet szépségeit, a szabadság élményeit, akkor játszadozhatunk, életünk önfeledt, mindenre rácsodálkozó, mindennek örülő, minden újdonságot örömmel fogadó, s felfedező, ítélkezéstől mentes gyermekként. 
 
 
Önfeledten, élvezve az élet szépségeit örülhetünk az élet minden apró ajándékának.
 
Vidáman lépdelhetünk a drága Anyaföldön mezítláb akár a tengerparti homokban, fövenyen, vagy egy erdei tisztáson sétálva.
 
Biciklire pattanva élvezhetjük a levegő simogatását, vagy egy csónakba, kenuba ülve a nádas susogását, a vízi élet gyönyörűségét is megtapasztalhatjuk, s közben saját fizikai erőnket is felmérhetjük.
 
Örülhetünk a hajnali napfelkeltének, vagy az esti napnyugvásnak, örülhetünk a természet millió arcának, a kenyér illatának, az élet teljes szabadságának.
 
 
Ráérezhetünk, hogy a szívünk szeretetével, a gyermeki ártatlansággal, ítéletmentességgel, őszinte, nyitott kíváncsisággal nézve a világot minden egy csapásra megváltozik, megtelik szépséggel, érdekességgel, rengeteg üzenettel, tanítással, szeretettel.
 
Ha a szívünkkel nézzük a világot, a világ is szeretetet áraszt felénk. Ilyenkor pedig mindent más szemmel látunk, másképp élünk meg. Ekkor egy fa hűs lombja alatt leülve megérezzük az Anyaföld áldott szeretetét, a fa éltető erejét, kérgének finom, vagy rücskösebb felületén az életenergia finom áradását.  Megérezzük az élet mindenből felénk áradó szeretetét.
 
Ahogyan egyre nagyobb érdeklődéssel, nyitottsággal, kíváncsisággal nézzük a világunkat, az úgy tárul fel előttünk. Annyit mutat meg önmagából, amit képesek vagyunk magunkba fogadni.
 
Szeretettel, megértéssel, elfogadással, örömmel élve az életet, a természet feltárja nekünk szépségeit, s egyre több örömet, szeretetet, boldogságot ad nekünk akár egy ragyogó napon, a negyven fokos hőséget éljük meg, akár a hűs szellő simogatását élvezzük.
 
Egyszerű dolgunk van tehát, csak tanuljuk meg élvezni az életet, örülni minden megnyilvánulásának. Tanuljunk meg szeretettel viszonyulni a velünk történtekre.
 
Ennyi, nem több a feladatunk, s mindeközben tudtunkon kívül emeljük rezgéseinket, érzéseinkkel segítjük drága Földanyánkat, Anyaföldünket, tisztítjuk a tömegtudatot. Minden szeretetteljes gondolatunk hatvanezer szomorú, s félelemmel teli gondolatot szüntet meg, emel a szeretet fényébe.
 
Éljünk tehát a lehető legtöbbet örömben, szeretetben, s ezzel tehetünk önmagunkért, s környezetünkért a legtöbbet.
 
 
 
 osszefogas.jpg
        Márti
 
Miskolc, 2012. július 5. 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.