Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szokatlan karácsony

2013.12.27

 

 

 

karacsony2.jpg

 

Szokatlan Karácsony

 

Ebben az évben talán mindünknek szokatlan karácsonya volt. Talán mindnyájan felsétáltunk a mennyekbe, a magasabb dimenziókba, s elhagytuk a régi félelmeinket, szokásunkat, s valami új, boldogságos életet kezdtünk.  Talán mindenki az öröm, az elfogadás, a szeretet energiájába szállt fel, s ott tapasztalt valami különlegeset, valami érdekeset, valami rendkívülit, vagy egyszerűen csak örömtelit.

 

Nekem ez a karácsony mindenképpen rendkívüli, szokatlan, ismeretlen, boldogságos élményt hozó volt.

 

Az időjárás különlegességét, a Nap áldását már nem is említem, ahol tavaszi napsütésben örvendhettünk a szeretet fényének, hisz egész évben a fény ragyogása árasztott el minket, szinte természetes, hogy a Karácsonyt is ragyogó fényességben éljük meg. Erre tehát itt most külön nem térnék ki, csak a megszokott életeseményekkel foglalkoznék.

 

Életemben először elhagyva a régi, bejáratott gyakorlatot, mikor is én látom vendégül a gyermekeimet, most én érkeztem hozzájuk, náluk töltöttem a karácsonyomat.

 

Ám még mielőtt hozzájuk utaztam volna, előtte megszüntettem a munkaviszonyomat, s karácsony előtt végleges búcsút vettem attól a helytől, ahol negyven évig dolgoztam. Kiléptem a robot üzemmódból úgy, hogy valójában észre sem vettem, hisz éppen hogy elbúcsúztam a közvetlen munkatársaimtól, s kitöltöttem a nyugdíjazásomhoz szükséges iratokat, másnapra megszerveztem az anyukám 85. születésnapját, s közben sütöttem - főztem karácsonyra a gyermekeimnek. Tehát karácsony előtt éppen úgy rohantam egyik helyről a másikra, mint szoktam.

 

Ám amikor pár nappal karácsonyt megelőzően megérkeztem a gyermekimhez, valami furcsa, ismeretlen, szokatlan nyugalom szállt meg. Elhagyott a megszokott ideges kapkodás, a kimerültség, a szomorúság, s megszállt valami rendkívüli, eddig nem tapasztalt belső nyugalom. Mindennel készen voltam, s a karácsony előtti három-négy napra a lányomék piciny lakásának takarításával együtt összesen annyi feladatom maradt, mint amit addig fél nap alatt kellett elvégeznem.

 

Mivel dolgom nem igen volt, így a karácsonyi készülődés helyett elolvastam Rakk Ilona első könyvét, ami még jobban lecsendesített, megnyugtatott, befelé fordított.

 

Annak ellenére, hogy szokatlan, idegen helyen voltam, még is szép csendesen eltelt a karácsony, s e pár nap alatt békében, nyugalomban játszadoztam az unokáimmal.

 

Majd karácsony utáni napon hazatértem az otthonomban, s csak itt, most tudtam megnézni a karácsonyi üdvözleteket, meghallgatni az üzeneteket. S valamiért, valahogyan nekem most teremtődött meg az én személyes karácsonyom. Olvasva a nyári tábor lakóinak üzenetét, Dombi Kati áldását, nézve Gergő Székely menetét, valahogyan visszateremtődött nekem a karácsony szentsége. Világítanak a fehér izzók a hófehér horgolt angyalkákkal díszítette karácsonyfámon, mellette az asztalon égnek a fehér gyertyáim, éppen öten, - úgy ahogyan a Teremtőm rendelte,- s én áhítatos csendben megélem, megünneplem a saját boldog karácsonyomat. Hiába terveztem, hogy ezen a hétvégén színházba megyek, itthon kellett maradnom, s e varázslatos csendben áhítattal hallgathatom az ajándékba kapott tibeti hangtálam zengését, élvezhetem a saját karácsonyom békéjét, örömét, földön túli derűjét. Ebben a nyugalomban küldhetem a szertetemet a Földanya minden gyermekének, élő, és élettelen lényének. Ebben az emelkedett állapotban megáldhatom a Föld minden lényét, ebben a boldog pillanatomban kiáraszthatom a Föld minden lényére a szívem szeretetét.

 

Aztán, ahogyan ücsörgök e boldog, örömteli állapotban, egyszer csak jön a késztetés, hogy írnom is kellene már, oly régóta hallgatok, s mire észbe kapok, örömmel rovom a sorokat az elmúlt napok eseményeiről.

 

A lelkem itt mosolyog mellettem, s bíztat, hogy ne aggodalmaskodjak a jövő miatt, annyi öröm lesz az új, eddig ismeretlen szabad életemben, amennyit csak képes vagyok befogadni, feldolgozni.

 

Szeretettel mosolyog rám a mesterem, a tanítóm, az őrangyalom, s megnyugtatnak mindannyian, hogy az előttem álló napok, évek, életszakaszok sem lesznek unalmasak, eseménytelenek. Mosolyogva mondják, hogy éppen úgy vezetve leszek, mint eddig is voltam, vagyok, s éppen úgy képes leszek tenni a dolgom, mint tettem eddig is. Közben furcsán derülnek, mint akik meglepetést tartogatnának számomra. 

 

Azután az Ő meleg szeretetével megjelenik mellettem az én drága Édesapám, s nem is túl nagy távolságra tőle beköszön Aba Sámuel, maga a Király. Mindketten szeretettel, biztatóan néznek rám jelezve, hogy itt az idő. Mintha azt erősítenék bennem, hogy minden adott ahhoz, hogy a sorsom úgy teljesítem be, ahogyan annak idején azt megterveztem.  Sőt még azzal is erősítenek, hogy most már az Ő energiáik is rendelkezésemre állnak, így az utat követve könnyedebben magasabbra léphetünk, több testvérünket felemelhetünk. 

 

Hallgatom üzenetüket, s nyugodt örömömben áldott életet kívánok mindenkinek.

 

Miskolc, 2013. december 27.

 

Márti

 

karacsony.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.