Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adventi várakozás

2012.12.06

 

 
1.jpg
 
Adventi várakozás
 
 
Valahogyan a sorsunk a tenyerén hordoz minket, s rendre nem várt ajándékokkal jutalmaz  meg bennünket.  Ez történt most vasárnap is, nem várt, s talán nem is remélt csodás ajándékot, egy a Bükkben megélt hóesést kaptunk Földanyától.
 
Bár most, hogy kicsit belegondolok, mint mindig, most is több szinten történnek a dolgok s ennek a hóesésnek is sokkal több értelme, oka, jelentősége van, mint ahogyan először gondoltam.   
 
Egy globális, az egész Földgolyót, s azon túl az univerzumunkat, azon keresztül pedig a teljes Mindenséget érintő nagy átalakulásra való felkészülés kezdődött meg Advent első vasárnapján, december másodikán. Nem csoda hát, hogy Földanya a nagy átalakulására készülve éppen advent első vasárnapján ölti az ünnepi ruháját magára. Természetesen Földanya hófehérbe öltözik, gyönyörűséges, csillogó, villogó hóleplet ölt magára.
 
A Föld új útjára, a felemelkedésére, a fénybe való mozdulására készülve mit is vehetne magára Földanya a Kárpát hazában, mint a gyönyörű hó ruháját, amivel elvarázsolhat hegyet, völgyet, amivel pompázatosan beburkolhat árkot, bokrot, amivel illően és ünneplően felöltöztethet mindent, mit a természet megalkotott, s mit az ember megteremtett.
 
Fehérbe öltöztet, széppé varázsol mindent, de mindent a Földanya, amit csak a hátán hord, hisz készülődik a csodára, az átalakulásra, megszépülésre, az ünnepre. Készül Földanya, a szeretet világában történő gyönyörűséges utazásra, s mielőtt rálép az új útra, illően felöltözködik. Szűzies fehér leplét magára öltve megkezdte tehát Földanya az ünnepi készülődést.
 
Én pedig a barátaimmal együtt most már szinte minden hét végén a Bükkben kószálok, így nem csoda, hogy az idei első havazást, Földanya ünnepi készülődésének első mozzanatát is ott éltem meg. Évek óta, amikor a zsúfolt belvárosban elkezd esni a hó, szinte csillapíthatatlan vágy ébred bennem, hogy kirohanjak a Bükkbe, s ott élvezzem a természet pompás megtisztulását a hóesésben, a varázslatos megszépülését, fehér lepelbe öltözését, a szavakkal leírhatatlan átváltozását. 
 
Eddig éveken át csak áhítoztam rá, hogy megéljem e csodát, ám most megadatott nekem, teljesült a régi vágyam, s amikor kiszálltunk a kocsiból, abban a minutumban megkezdődött a hóesés. Ahogyan baktattunk hegyre fel és hegyről le, egyre erőteljesebben hullott a hó, s én, mint a kisgyermek, úgy örültem neki. Néhány óra múlva már minden fehér lepelbe burkolózott, s bár a sűrű hóesésében, s az erősen párás időben épp csak, hogy az orrunkig láttunk, advent első vasárnapi gyertyáját egy fenséges helyen, egy sziklalapon gyújtottuk meg. Ritka, különleges élmény volt az érintetlen szűz havon a piros gyertyáink rezzenetlen lángjának látványába belecsendesedni a sűrű hóesésben. Álltunk ott kissé megilletődve, örülve ez első téli hónak, a fenséges, csendes tájnak.
 
Most az adventi várakozás is más, mint korábban. Valahogyan minden tele van reménnyel, felfokozott várakozással, örömmel. Hisz most nem csak a fény születésére várakozunk, hanem egy új világ, egy szép, ismeretlen gyönyörűség megtapasztalását is várjuk.
 
Azt is pontosan tudjuk, érezzük, hogy már beléptünk ebbe az új életbe, érezzük, hogy hatnak az energiák, saját életünkön látjuk, hogy a szeretet energiája áthatja az egész lényünket, életünk minden mozzanatát. Tudjuk, hogy az emberekről leolvad a máz, elpárolog az álarc, s mindenki megmutatja tiszta isteni önvalóját. Egy kedves szó, egy megértő mosoly, egy segítségnyújtó kar, mind-mind jelzi, hogy az emberek ébredeznek, a legfontosabb értékké az ember nemesedik. Látjuk, hogy egyre többen kiszakítják magunkat a lehúzó rabszolgasorsból, felemelik a fejüket, az égre függesztik a tekintetüket. Érezzük, tapasztaljuk, hogy mindent áthat a szeretet, hogy lassan elillan az ítélkezés, hogy szót értünk azzal is, akivel korábban értetlenül meredtünk egymásra. Mindezt a változást megtapasztalva még inkább várjuk az új életet, a szépet, a különlegeset.
 
Fölanyával harmóniában öltsünk mi is szép ruhát a testünkre, lelkünkben is  tisztuljunk meg, illően készülődjünk a közös nagy kalandra. Legyen ez egy különleges adventi várakozás mindünknek, amelyben szárnyal a szeretet, s megtapasztaljuk mindnyájan, hogy isten gyermekei vagyunk, akiket saját képmására, istenné teremtett a szeretetével.  
 
 

advent.jpg

 

Márti

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.