Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A félelem elengedése

2012.01.13

 

 

 

feny.jpg



Megtapasztaltam már számtalanszor, hogy az életem spirálisan fejlődik. Kapok kis pihenőt, szépséges szép, harmóniában eltöltött ajándék napokat, majd követi azt a lecke, a tanulni való, a megoldandó feladat.
Van, amikor egy élethelyzet, van olyan, amikor egy párkapcsolati probléma, van eset, amikor valamilyen belső, a tudattalanba taszított tisztulni való, elengedésre megérett érzés jön felszínre.
Onnan tudom, hogy egy-egy élethelyzetben, egy- egy érzésben feladatom van, hogy vagy nemtetszés ébred bennem, vagy fájdalom, félelem, szomorúság száll rám, azaz valamire negatívan reagálok, lecsökkennek az energiái.  Ez a biztos jele annak, hogy megérkezett hozzám a megoldandó lecke. Ilyenkor tudom, hogy bennem van valami tisztítani, elengedni, feldolgozni való, egyébként az adott szituáció vagy örömmel töltene el, vagy teljesen érintetlenül, úgymond hidegen hagyna.

Az utóbbi időben, már lassan fél éve is egy ilyen, a tudattalanba száműzött érzéscsomag érkezett az életembe, felkúszott a felszínre, s megoldandó feladatként kopogtatott be hozzám. 
Én, aki korábban semmiféle érzést nem támasztottam a zsidókkal szemben, sőt valamiféle tisztelet is volt bennem irántuk az összefogásuk, a kitartásuk és egyéb kiemelkedő teljesítményük alapján, - talán épp a közkézen forgó összeesküvés elméletek, és a magyarság történelemhamisításával kapcsoltban hozzám eljutó információk hatására, - véleményem róluk szép csendesen megváltozott, s ellenérzéssé alakult át. A politikában, a pénzvilágban és a médiában betöltött szerepük már jó ideje ismert volt előttem, ezért úgy hozzáállva, hogy nem árt a szennytől távol tartani magam, már lassan egy évtizede gyakorlatilag kiiktattam ezeket a területeket az életemből. TV-t nem nézek, rádiót nem hallgatok, újságot nem olvasok, a tudatmanipulálást a lehető legnagyobb mértékben kizárva a létemből, jó ideje harmóniában élek a magam kis világában. 
Ám vagy fél éve a neten valahogyan rábukkantam a közéletben szereplő zsidók listájára és elolvasva azt éreztem, hogy a magyarokat mindenhonnan kiszorítják. Mindenhol, ami számomra kedves, az irodalomban, a művészetben, a kultúrában, a tudományban, a többiek rovására csak ők érvényesülnek. Megéltem immár életemben harmadszor a teljes becsapottságot, hisz ifjúkoromtól szerettem a magyar irodalmat, a képzőművészetet, s kiderült, hogy csupa zsidó művet, alkotást csodálok, a magyar művészet hazánkban évtizedek óta a nyilvánosságtól el van zárva,lassan elenyészik. Ezen teljesen megrendültem, s jó ideig magamban hurcoltam a bennem ébredő tehetetlen fájdalmat.

Közben rendre áradtak hozzám a zsidókkal kapcsolatos negatív információk, s olyan mélyen érintettek, hogy végül kedvenc íróim műveit tovább nem olvastam, a színháztól is elfordultam, s bárhova néztem, bármit tettem, mindenhol a zsidókba ütköztem. Végül, alkalmazva megszokott módszeremet, mely szerint elkerülöm azt, ami engem zavar, - szép csendesen egy börtönbe zártam magam, s beszűkítettem a szórakozási, kikapcsolódási teremet. 

Végezetül pedig megtudtam, hogy a jelenlegi életutamat is teljesen ők uralják, valamennyi általam ismert ezoterikus vezető közülük kerül ki, sőt a szervezett programjaimat is zsidók vezetik. Talán ez volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárban. Megéreztem, hogy az a viselkedési mód, hogy mindenhonnan távozom, ahol zsidók a vezetők, tarthatatlan.  Rájöttem, hogy ahhoz, hogy elkerüljem őket, önmagamon kellene változtatnom. Ám mindeddig nem találtam a problémámra megoldást.

Most, január első hetében érkezett el hozzám a segítség, s azóta  felszínre jött az összes bajom oka, s szép lassan körvonalazódik a megoldás is.

mihaly.jpg


Elsőként a Teremtő klubban kaptam egy hasznos tanácsot. Megtudtam ugyanis azt, hogy ha olyan probléma jön hozzám, amiben nincsen cselekvési terem, vagy nem lelem a megoldást, de bennem aggodalmat, fájdalmat, bizonytalanságot, másoktól való félelmet vált ki, akkor azt a helyzetet fel kell emelnem a félelmet generáló elmémtől jóval magasabbra, az isteni szintre. Amikor felemelem a problémámat, az el nem fogadásomat a fénynek, a szeretetnek arra a szintjére, ahol mindnyájan egyek vagyunk, akkor ott már képes vagyok elengedni a negatív érzéseimet.

Ebben a helyzetben is tehát az a feladatom, hogy átadva isteni énemnek a zsidókkal kapcsolatos félelmeimet, előítéleteimet, s a Teremtő Anya- Atya, az EGYség szintjére felemelve energiámat, ott eggyé válva mindenkivel, megszüntetem önmagamban a zsidóktól való elkülönültséget. Itt, ezen az EGYSég szinten egyszerűen kilélegzem az alacsonyabb rezgésű energiákat. Ahol pedig már egy vagyok mindennel és mindenkivel, ott nem félek senki hatalmi törekvéseitől, ott képes vagyok megáldani mindenkit, szeretet küldeni feléjük, s csak hagyni, hogy mint mindenki más, a zsidók is tegyék a dolgukat.

Amikor képessé válok elengedni a zsidókkal kapcsolatos lehúzó érzéseket, gondolatokat, energiákat, onnantól kiléphetek az önkéntes börtönömből, visszatérhetek szabadon a saját nyitott világomba, s békében együtt élve más népekkel csupán semlegesen, érzelmektől mentesen szemlélhetem a zsidók tetteit is, épp úgy, mint bárki másét.

Tudom azt, hogy mások terheit, tetteinek súlyát nem tisztem magamra venni, hisz minden lény önmagáért felelős. A zsidóság, mint nép is felelős gondolataiért, tetteiért, s az egyes zsidó származású emberek is önmagukért felelősek. Akár építő, akár romboló amit tesznek,   annak következményeit viselniük kell. Itt csupán annyit tehetek, hogy odaadom az áldásomat, a pozitív elvárásomat, a szeretetemet nekik ahhoz, hogy képessé váljanak sorsukat beteljesíteni, s az isteni akarat szerint létezni.


Jól tudom, hogy bármi érkezik hozzám, azzal dolgom van.  Mint látszik, a fő munka nem a zsidókkal, hanem pontosan önmagammal, bennem van, azt kell megoldanom. Meg kell tudnom, hogy miért ébred bennem egy népcsoporttól félelem, aggodalom. Az én dolgom az, hogy kiderítsem az érzéseim belső okait. Azt kell megnéznem, hogy én hogyan, s miért úgy reagálok másokra, az élethelyzeteimre. Az ugyanis csak rajtam múlik, hogy mit hogyan élek meg, hogyan minősítek, vagy épp figyelmen kívül hagyok. Amit én hiszek, gondolok, teszek, az az én terhem, az én felelősségem, az én saram.
Eldönthetem szabadon, hogy félek a zsidóktól, hogy neheztelek rájuk, hogy kimenekülve a világból elkerülöm őket. Ám azt is választhatom, hogy semlegesen viszonyulok hozzájuk, s nem foglalkozom velük, s úgy veszem, hogy az az engem körülölelő világ, az élet attól szép, hogy ilyen színes, sokszínű, soknépű, sokvallású.

Így amikor cseppet magamra néztem rögtön megállapítottam, hogy én személyesen nem ismerek zsidó embereket, személy szerint engem semmiben sem korlátoztak, így minden valószínűség szerint ráhangolódtam a tömegtudatra, s annak negatív energiái hatottak rám. Ebből azonnal következett a teendőm, ami az, hogy egyszerűen el kell engednem a nem hozzám tartozó energiákat.  Nem kell hozzá semmiféle érzést társítanom, csupán tudva, hogy ez egyszerűen energia, hagyni kell magamon keresztül áramolni, s szabadon távozni. 

A média jól tudja, hogy bármit feldob, teljesen mindegy, hogy azt támogatják, vagy elutasítják, amíg azzal foglalkoznak, addig energiát kap. Így bármivel kapcsolatban amíg a figyelmet ébren tartják, a témát addig  életben lehet tartani. Egyetlen módon lehet valamit megszüntetni, ha azt agyonhallgatják, ha nem létezőnek tekintik.

Ezt kell tennünk nekünk is.  Arról, ami negatív, lehúzó, félelemkeltő, azzal sem támogatva, sem elutasítva nem szabad foglakoznunk, hanem egyszerűen el kell engednünk a gondolatainkból.

A zsidósággal kapcsolatos érzéscsomag is éppen azt tanítja, hogy ne foglakozzam vele, ne ítéljem meg, ne féljek tőle, ne rágódjak rajta, ne is törődjek vele. Ugyanis ha sem nem támogatom, sem nem ítélkezem az adott dolog felett, csupán elengedem, akkor nem hat rám, s így nem kap tőlem energiát. Abban a pillanatban, amikor nem foglakozom a mások által teremtett fantomokkal, semmiféle módon nem kapcsolódom hozzájuk, nem kötik le a figyelmemet, onnantól kezdve nem erősítem őket, hisz nem adom oda az energiámat.  Ez az egyedüli lehetőség, s eszköz arra, hogy a tömegtudattól elszakadjak, a tudati manipulálásból kivonjam magam. 

angyal-kerezsttel.jpg



Ám az, hogy a tömegtudat hat rám, az okai szintén bennem keresendőek. A napokban ennek is feltárult az oka, ami roppant egyszerű. Én valaha, valamelyik korábbi életemben éltem akként, ahogyan ők most, ezért pontosan ismerve ezeket az energiákat, jól tudom, hogy mennyire nem tiszták, mennyire manipulatívak, rombolók. Ám azzal, hogy ezt önmagamban feltártam, ennek terhét ma már letehetem, ez már nem az én ügyem. 

Végezetül azt is el kellett fogadnom, hogy itt a földön, a duális világban, az élet mindkét póluson megnyilvánul. Az új, a tiszta megteremtéséhez, a fény születéséhez hozzátartozik az árnyék, a sötétség is. Az új születéséhez a réginek le kell bomlania, amihez lebontó energiákra van szükség. Tudomásul kell venni, hogy a változás az ellenerők ütközésével, feltárulásával is jár. Ebben a duális világban    
a fény párja a sötétség,
az elfogadás párja az elutasítás,
az egység párja az ellentét,
az egyenlőség párja az uralkodás, a mások elnyomása.

Végül megértettem, hogy mint mindig is volt, a jövőben is így lesz, hogy itt a Kárpát hazában sokféle vallású (keresztény, zsidó, hitetlen, hívő), sokféle származású (magyar, ukrán, szlovák, lengyel, német, horvát, szlovén, szerb, román) nép él egymás mellett. Az Új Földre való belépés választóvonala nem az emberek színe, származása, vallása, hanem csupán az ember lénye, tisztasága, energiája, önvalója. Az égiek által az ember önmaga méretik meg a gondolatai, cselekedetei által. A most épülő, szépülő Új Földön mindenki helyet kap, aki betartva az Univerzum, a Krisztusi törvényeket, a Föld Anya elvárásait azzal, hogy úgy él a szabadságával, hogy azzal senkit és semmit sem korlátozhat. Mindenki helyet kap, aki a szeretet energiáiban van, aki mások elnyomása nélkül, becsületes, őszinte, tiszta életet él.

Mindegy hát, hogy emberek úgy próbálnak a Kárpát hazában energiát mozgatni, hogy önös céljaikat, mások irányítását akarják általa megvalósítani, ma már nem juthatnak célba, hisz működik a szűrő, s ma már csak a tiszta szándék, a szív szava kap támogatást az égiektől, az ősöktől, a lélekvilágból. Minden alantas szándék, minden tisztátalan, önös, egó uralta törekvés, minden manipuláció napvilágra kerül, s hamarosan elenyészik.

Nekünk pedig csupán annyi a dolgunk, hogy az elénk érkező dolgokat, híreket, írott anyagot, kimondott szót a szívünkkel mérjük meg, a szívünkön át fogadjuk be, s ahol a fény nem ragyog, ahol a szívünket nem árasztja el öröm, boldogság, szeretet, ahhoz ne adjunk energiát, azt érintetlenül engedjük el.

A szívünkkel tudunk kortól, nemtől, nemzettől, vallástól függetlenül a Kárpát hazában élő, a MAG népekhez tartozókkal összekapcsolódni, s a Föld körül épülő, működő, ragyogó, fénylő Krisztus hálóba, a szeretet hálóba csatlakozni, azt erősíteni. 
 

csodaszarvas-203.jpg

 

Márti

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.