Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Családfa

2013.11.21

 

C

eletfa.jpg

Családfa
 
Ez a történet is egyszerűen, szokványosan kezdődött, s már nyakig voltam az eseményekben, amikor kezdetem megérteni a feladatomat.
 
A fiam megemlítette, hogy foglakoztatja a családfánk, s segítséget kért az anyósomnál található adatok, iratok összegyűjtésében. Természetesen igent mondtam, s legközelebb, amikor mentem anyósomhoz, az iratok között keresgélve megtaláltunk jó néhány anyakönyvi kivonatot. Ezzel a gyermekeim apai ága már is kezdett kirajzolódni. Amikor az adatokat elküldtem a fiamnak eszembe villant, hogy segíthetek neki a saját családfám, a saját apai és anyai nagyszüleim, őseim adatainak begyűjtésében.
 
Nem is gondoltam eddig bele, hogy én semmit sem tudok a saját családomról. Most szembesültem vele, hogy valamiért teljesen kiszakítottam magam a tágabb rokonságból, jó ötven éve a testvéreimen kívül nem tartom senkivel sem a kapcsolatot, így az unokatestvéreimről sem tudok semmit, s elérni sem tudom őket.
 
A családunkban a nővérem vette át apukám halálakor a család összetartó személyének szerepét, s ő többször lépéseket tett a családi szálak felélesztésében, a nagy család kapcsolatainak ápolásában. Így kézenfekvő volt, hogy először a saját testvéreim családjának adatait kérjem be, s a nővéremtől kérjem el a tágabb rokonság elérhetőségét.
 
Úgy gondoltam, hogy a családfát az unokatestvérek szintjéig szélesítem az első körben, s mélységben addig haladok, ameddig csak lehetséges. Az anyai ággal kezdtem, ám kiderült, hogy a nővérem sem rendelkezik édesanyám minden testvére legalább egy gyermekének címével.  Ahol adatot kaptam, ott azonnal felvettem a kapcsolatot, vagy telefonáltam, vagy írtam. Legnagyobb meglepetésemre örömmel fogadtak, s azonnal áradni kezdtek hozzám az adatok.
 
Az egyik szálon viszont nem volt kapcsolati pontom, így elkezdtem a neten egyszerűen a nevek beírásával keresgélni. Természetesen a beírt néven sok-sok embert találtam, így a helységnevekkel próbáltam szűkíteni a kört. A sors a kezemre játszott, hisz megtaláltam az egyik unokatestvérem telefonszámát, sőt távolabbi rokonnal is így vettem fel a kapcsolatot.  Bár kellő meglepetést okoztam a jelentkezésemmel, hiszen még a nevem sem volt számukra ismerős, de miután elmondtam a hívásom okát, a segítségükről biztosítottak.
 
Én persze éjjel nappal leveleztem, telefonáltam, a neten kutakodtam, valami megszállott módon dolgoztam. Nem is kellett két hétnél több, s édesanyám rokonsága szépen összeállt, teljessé vált az unokatestvéri kör adatsora.
 
Befejezve az anyai ágat, ugyanúgy kezdtem felépíteni az unokatestvéri körben az apai ágat is. Apukám anyai és apai ágán egyidejűleg haladok az egyetlen élő nagybátyám segítségével. Rögtön kaptam két nevet, s indulhattam a megszokott módon, telefonálással, levelezéssel mindkét oldalon. Itt jó hete gyűjtögetek, s szépen gyűlnek az adatok, lassan befejeződik az unokatestvéri kör.
 
Amíg az anyai oldalam egy ágú, mert a nagyon korán elhunyt édesapa eredetéről semmiféle tudás, információ nincsen, addig az apai ág mindkét szálon szépen gyarapodik, s az unokatestvéri kört meghaladva a második vonal, a nagymamám és nagyapám testvéreinek adatsora is hamarosan teljessé válik.
 
Ez a családfa állítás technikai oldala, s most nézzük a magasabb szintű részét, a tényleges okát.
 
November 11-én, amikor az új Föld, az új élet energiái mindenki számára leáradtak, s kis időre megtapasztalhattuk annak hatásait, én álmomból felébredve meditatív állapotban több órán keresztül a családomat tisztítottam, energiával töltöttem, s rájöttem, hogy a feladatom a  teljes családom átvezetése az új élettérbe.
 
Természetesen nem igazán hittem a munkám jelentőségében, hiszen mások mindenféle csodás küldetéseket láttak el, energiákat fogadtak, kapukat nyitottak, én pedig csak a neten kutakodva játszadoztam a családfámmal.
 
Azt folyamatosan tapasztaltam, hogy a családi adatok gyűjtögetése közben rengeteg tanítást kapok, s állandóan szembesülnöm kell saját ítélkezéseimmel, elvárásaimmal, s rendre nevetségessé válok önmagam előtt. Így azt gondoltam, hogy én még nem vagyok alkalmas komolyabb feladatra, nekem most intenzíven kell pótolni a hiányosságokat, így a családfa állítással történik az én a belső tanításom.
 
Az ítélkezéseimre a tévedéseimen keresztül mindig ránézhettem. Így akivel kapcsolatban átvettem nővérem negatív elvárásait, az bizonyult a legsegítőkészebbnek, s valóban őszintén örült a megjelenésemnek.
 
Aki roppant készséges volt bejelentkezésemkor, s én a felszínt látva lelkendeztem róla, a készségességével ki is merült a ténykedése.
 
Aki nekem zárkózottnak, elutasítónak tűnt, arról bebizonyosodott, hogy szívből segít, aki nyitottnak bizonyult, az hebehurgyán összecsapva küldött át valamit.
 
Szóval gyorsan megtanultam, hogy ne várjak senkitől semmit, ne minősítsek senkit, egyszerűen csak örvendjek a kapott anyagoknak.
 
Állandóan a szemem előtt lebegett, hogy a rokonságommal fél évszázadon át én milyen elutasító voltam. Arra is emlékeztem, hogy amikor valaki vagy tíz éve, - épp úgy, mint most én teszem, - a családfáját építgette, s kérte a saját családom adatait,  nem érdekelt, s még csak válaszra sem méltattam. Tehát a tudatában voltam, hogy csak az fogad be engem, s segít nekem, aki az útján épp ott tart, hogy öröm neki a család megjelenése. Akinek pedig most nincsen velem dolga, azt hagyjam békén elmenni mindenféle ítélkezés, minősítés nélkül.
 
Az ítélkezésemben a csúcs az volt, amikor találtam egy azzal azonos nevű személyt, mint akit én kerestem. Ránéztem, de a foglalkozását meglátva azonnal elfordultam tőle, s kikiáltottam júdea gyermekének. Aztán igen csak meglepődtem, mikor kiderült, hogy ő a keresett unokatestvérem. Szóval rájöttem, hogy kódolva van még bennem jó pár előítélet.
 
A gyűjtögetés első szakasza a legszűkebb, unokatestvéri körben gyorsan megtörtént, s mindvégig sok szeretetet, örömet, támogatást kaptam. Nagyon meglepett, hogy mennyire örülnek a rokonaim, hogy valaki legalább a levelezés szintjén összehozza a nagy családot. Én pedig küldtem mindenkihez a szeretetet. Ez teljesen természetesen történt, semmi hókuszpók nem volt benne, hiszen végig örömmel, lelkesen, boldogan gyűjtögettem, s az érzéseim, lendületem kiáradt a rokonságomhoz belőlem. Persze, hogy azt a szeretetet vissza is kaptam rendre. Így töltődtem, s töltöttem is a családomnak azt az ágát, amin éppen dolgoztam, rendezgettem, leveleztem, csevegtem.
 
Az anyai ág adatait épp hogy rendbe tettem, s szétküldtem az unokatestvéreimnek, három órán belül megérkezett a családunkba, a testvérem gyermekéhez egy új kis élet. Egy meseszép kislány születtet közénk. Ettől nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna. Valahogyan éreztem, hogy ez egy nagyon egészséges, élettel teli ága a családfámnak, hiszen nagymamám négy gyermekének 13 gyermeke van, s azok gyermekeinek száma 23, s a legifjabb generációba már 16 apróság született közénk gyarapítani ezt a szép, terebélyes családi ágat.  Ezt erősítette meg ennek a gyönyörű kis angyalkának az éjjeli érkezése, éppen egy héttel később, mint ahogyan a családom energiáinak gondozását szintén éjjel feladatul kaptam.
 
 
Ahogyan elkezdtem dolgozni az apai ágon, rögtön látszott, hogy itt három ágacskában csekély az életerő. Az egyik korán elszáradt, a többiben pedig az éltető erő alig csordogál, pótlásra szorul.  Szerencsére a hat ágból, a hat testvérből két nagyon erős ág terebélyesedik, szépen gyarapodik, sőt a harmadik, eddig betegeskedő ágacska is teljesen meggyógyult, s új élettel telítődik.
Itt is látszik, hogy a természet nem pazarló, ám kellő biztosítékkal dolgozik. Aminek élnie kell, az mindig több helyen jelenik meg, hogy valahol biztosan megmaradjon. Jól látszik, hogy ennek a családnak mindenképp élnie, léteznie kell.  
 
Ebben az ágban a 6 testvérnél összesen 13 gyermek született, de családalapításra csak 11-en maradtak. Ám a család energiái az életképes ágakban szépen megerősödtek, s a 11 unokával büszkélkedő saját ágamon túl még két ágon 3 -3 új ágacska hajtott ki, összesen 24 unokával büszkélkedhet a megerősödött, korábban betegeskedő család.
 
Látható, hogy az én családomban mind az anyai, mind az apai ág  teljesen szimmetrikus, egyformán erős és életképessé, terebélyessé vált, s ahol több elszáradás volt betervezve, ott a bőséggel a biztosíték is oda volt rendelve.
 
Mindkét családnál mind a nagyszülei ágon, majd tovább a szülőknél, gyermekeknél is előfordul, hogy egy-egy ág nem szaporodik. Nyílván ők nem a számszerű gyarapodást, a korona terebélyesedését szolgálják, hisz nekik más a feladatuk a családban, ők a törzset erősítik. Ők az energia tartói, a nyugalom, a béke hordozói. Nélkülük nem lenne képes a család az idők viharában, a változások forgatagában megmaradni, nélkülük a családfa meggyengülne, szélső esetben kidőlne, mert vagy a gyökerei, vagy a koronája sérülne. Mindenki betölti a szerepét, nincsenek értékesebb, s kevésbé értékes ágak, részek. Így minden családfa funkciót betöltve képes ilyen szépséges szép fává terebélyesedni a család, ami családfánk.  
 
Mindkét apai ágon igazán nagy meglepetés ért. Olyan végtelen szeretettel, örömmel fogadtak a megjelölt asszonyok, úgy örvendtek a visszatértemnek, a megjelenésemnek, annak, hogy van, aki egybe fogja a családot, hogy alig hittem el, hogy ez engem illet.   A felém áradó határtalan szeretet láttán csak ámultam és bámultam örömömben. Semmi – nagyon is jogos - szemrehányás, elmarasztalás, csak a szerető lelkek boldog öröme áradt tőlük felém. Végtelen segítőkészek mindketten, s én most is csak hálával, szeretettel, örömmel viszonzom az ő nyitottságukat.
Ebben a két családban még több örömmel, több melegséggel, több szeretettel végzem az adatok gyűjtögetését. Itt az idősebb, már jó ideje a zsongásból visszavonult asszonyok több örömmel fogadnak, s több időt, energiát fordítanak az információ átadására, mint a mindig rohanó, az aktív világban ténykedő fiatalabbak tehetik. Ők már jobban ráérnek, így velük többször tudjuk felidézni a múltat, a szép emlékeket, s meleg szeretettel tudunk emlékezni a családtagjainkról, s hála, elismerés hangján szólni a felmenőinkről.
 
Az apukám ága, amihez én lélekben mindig is közelebb álltam, de fizikailag tőlük magam távolabb tartottam, most a keresgélésem során több szeretetet, több elfogadást, sokkal nagyobb nyitottságot hoz az életembe, így valahogyan rendbe teszi, szeretettel feltölti bennem azt az űrt, ami eddig befoltozatlan, feltöltetlen volt. A nagynénik szeretete visszaemel engem az önként elhagyott családomba.
 
Ma reggel értettem meg, hogy milyen érdekes szimbólumok működnek a közös családunkban, a gyermekeim apjának családjában és a saját családomban együtt.  Megláttam, hogy a SAJÁT CSALÁDFÁM EGY KÖZÖS MERKABÁT ÉPÍT FEL. A Mer-Ka-Ba függőleges tengelyét a három MÁRTA alkotja. Az anyósom MÁRTA a tengely egyik vége, én MÁRTA a tengely közepe, az apai nagymamám MÁRTA pedig a tengely másik vége.
 
A három Márta tengelye körül épül ki a Mer-Ka-Ba, a dupla piramis, melynek egyik háromszögének sarkaiban a saját családom, a másik háromszögének sarkaiban a gyermekeim apjának családja található.
 
A saját családom sarkait három ERZSÉBET tartja. Az egyik édesanyám ERZSÉBET, a másik az apukám apai ágából a nagybátyám felesége ERZSÉBET, a harmadik apukám anyai ágából a nagynéném ERZSÉBET. Ami még ezen túl érdekes a dologban, hogy teljesen ösztönösen, oda sem figyelve, mindhárom Erzsébettel november 19-én, Erzsébet napon vettem fel a kapcsolatot. Nos, ilyen az én vezetésem, így működik az én tudatos részem.
 
Teljesen egyértelművé vált, hogy a dolgom az, hogy kiépítve az előbb leírt Mer Ka –Ba-t, segítsem a saját családomat felemelkedni, belépni az Új Földre. Ennek a meseszép MAG családnak az energetikai táplálásában, a tudatosságának emelésében, az Új Földre való beköltözésében segédkezem tehát.
 
Már jó ideje behelyeztek ebbe a feladatba. Azért kellett nyártól körbejárnom a Kárpát hazát, hogy őseim, a családfám gyökereinek energiáit magamhoz véve beilleszkedhessek a feladatomba. Én pedig olyan könnyedén, szórakozva, játszadozva, önfeledt gyermeki szeretettel végzem a munkám, mint ahogyan a homokozóban elmerülten építget egy kis gyermek. Végzem a dolgom csupán azzal, hogy úgy építem fel a családfámat, hogy közben élővé teszem, s feltöltöm az univerzális tiszta szeretettel. Ennyi a dolgom.
 
Miskolc, 2013. november. 21.
 
Márti

 

nagy_csalad_1930.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.