Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egység, sokszínűség

2012.08.21

 

 

gyerek.jpg

Egység, sokszínűség
 
A hét végét a pusztában töltöttem pár százezer emberrel együtt. Szívet melengető volt ez a forgatag, ahol mindenki kedves, figyelmes, segítőkész, mosolygós hangulatában volt. 
 
Itt a szándékától függően mindenki megtalálta az igényének, érdeklődésének megfelelő létezési formát, hisz többféle helyszínen kedvére nézelődhetett, előadásokat hallgathatott, programok sokasága között válogathatott. Így aki ide eljött, az a múltat idéző viadalokat, élőképeket, különféle lovasbemutatókat, színpadi előadásokat nézhetett, hallgathatott meg. Volt itt minden, bármiféle ízlés, igény könnyedén kielégítődhetett. A vásározók színes kavalkádja a gyönyörű kézművességet, s a vásári bóvlit is felvonultatta, s bőven volt mit enni, inni. Lehettet itt tanulni, szórakozni, vagy csak egyszerűen a szabadban élni. 
 
Az először idelátogató talán meghökkent, amikor megtapasztalta, hogy egy másik világba csöppent. Hisz itt nem csak a viselkedés tért el a külvilágban megszokott morózus, vagy érdektelen, de rendre bezárkózó, elzárkózó állapottól, itt nem csak vadidegen emberek álltak kedvesen egymással szóba, osztották meg egymással benyomásaikat, itt nem csak egyszerű emberek mosolyogtak lépten - nyomon egymásra, hanem éppen itt, ebben a hatalmas forgatagban le is csendesedett kicsit a világ. Sehova sem kellett rohanni, semmit sem kellett tenni.  Itt ugyanis mindenki a közösség alapvető rendjét betartva teljes szabadságot, a választás, a létezés örömét, nyugalmát is megélhette.   
 
Itt nem csak a természetbe olvadva élhettünk, sátorozhattunk szabadon, hanem korlátozásoktól mentesen arcot, megjelenést is válthattunk. Itt kedvünk, igényünk, hovatartozásunk, vagy belső késztetésünk szerint pompás jelmezekben is megjelenhettünk, s másokéban gyönyörködhettünk. Talán eltér az elme elvárásától, s talán meglepő látvány először az elegáns székelyruhás polgár asszony a poros pusztában, de hamar alkalmazkodik az itteni módihoz mindenki, s kedvére korzózhat bárki. A pusztai öltözékeken, betyárokon, csikósokon túl a huszároktól kezdve sokféle korból származó hadfiakig fiatalok, s idősek vonultak büszkén. Különféle színes kaftános törzsi ruhákat öltő emberek, fehér ruhás gyógyítók kezeltek, vagy aranyasszonyok sétáltak mindenhol. Mindenki, mindenhol kedvére élvezhette az emberek tarkaságát, sokszínűségét. Itt mindenki szabad ember volt, lelke szavára hallgatva levehette a mindennapi életben viselt álarcait, s ha kedve volt, felölthette magára valamelyik korábbi élete jelmezét, vagy csupán megnyilváníthatta szíve vágyát. Természetesen örvendezhetett egy másik korban élő énjének, de ha kedve tartotta, akár pöffeszkedhetett is.
 
Én azzal töltöttem az időmet, hogy örömködtem.
 
Örömködni nekem annyit jelent, hogy örömmel fogadom magamba az életet, örömmel nézek körül, örömet találok abban, ami hozzám érkezik. Tehát én itt csak jelen voltam, akarat, szándék, cél nélkül, az elmémből kiszállva, csak voltam, egyszerűen csak örömködtem.
 
Egyszerűen örültem a napnak, a pornak, a friss víznek, az összetákolt, a hőségben hűsítő hideg vizes zuhanyozónak. Örültem a mesés napfelkeltének, s a kora esti napnyugtának, örültem a szabad, pusztai életnek, a földön ülő, fekvő, pihenő embereknek. 
 
Örültem annak, hogy itt mindenkinek volt helye, mindenki megnyilvánulhatott akár a megjelenésével, akár szavaival, zenéjével, táncával. Örültem annak, hogy mindenki szabadon dönthetett önmagáról, arról, hogy újabb jelmezt ölt, vagy a lelkét próbálgatja megnyilvánulni, önvalóját keresgéli, megnézi, mi illik valójában rá, milyen öltözék, milyen testbeszéd, valójában milyen megnyilvánulás ő.
 
Így bárki is jött velem szemben, bármiféle szimbólumot is jelentett az ő öltözéke, megjelenése, én azt örömmel, természetesen, ítélkezés nélkül elfogadtam, s egyszerűen örültem annak, hogy az élet ilyen végtelenül sokszínű, mi emberek ennyire másmilyenek, ennyire sokfélék vagyunk.
 
Örültem annak, hogy ebben a tarkaságban, sokszínűségben mégis egységben, elfogadásban, egyben, egyek vagyunk. Örültem annak, hogy itt, a puszta kellős közepén, ha csak rövid időre is,  de megteremtettük az Új Földet, az Új világot, megéltük a Földanya újabb, magasabb rezgésű dimenziós létét, élővé tettük azt a szeretetünk, az egymás iránti elfogadásunk által. Csak spontán, egyszerűen, mindenféle rákészülés, akarás nélkül, a lelkünkből születő örömünkkel teremtettünk kis időre egy másik világot. Csupán az elfogadásunkkal, a szeretetünkkel kis időre felemelkedtünk.
 
Aztán augusztus huszadikán mikor sátort bontottunk, s elhagytuk ezt a való világból kiszakadó földi egységet, akkor a hazafelé vezető utunk során, az apró falvak gyönyörű népviseletébe öltözött, új kenyérszentelő ünnepségre siető asszonyokban gyönyörködve éreztem meg a Szent Korona energiáinak leáradását. Megkapta a Kárpát haza a Teremtő Atya, a Krisztusi Világ és a Föld Anya Szent Korona által közvetített, immár élővé tett Törvényes Rendjét. A Kárpát medence feladata, küldetése, a népek, emberek sokszínűségének egységbe rendezése. Itt kell megélni a másság elfogadását, itt kell élővé tenni a sokféleség ötvözését, az egyedi lét összeadásának fenséges erejét.
 
Nagyon egyszerű, könnyen érthető magyarázatot kaptam ennek a Rendnek, Törvénynek a megértéséhez. Minden egyedi lény önmagát nyilváníthatja meg azzal a szabadsággal, amellyel másokat nem korlátoz, másoktól a szabad akarata nélkül semmit el nem vesz.  Minden lény, minden egyén és minden csoport, minden nép egyedi jellemzőkkel rendelkezik, egyedenként és együtt nyilvánul meg, szabadon, korlátozás nélkül úgy, hogy azzal a közösség, a Kárpát Haza egységét szolgálja. Ebben a világban nincsen különbségtétel, mindenki Egyforma, saját feladatokkal, saját jellemzőkkel.
 
Olyan ez, mint mikor egy új dolgot teremtünk, hozunk létre, például egy új épületet építünk. Ahhoz, hogy az épület jó legyen, minden érintett szakma képviselőjének tudása szükséges hozzá, s úgy építhetjük meg a legjobb épületet, ha már a kezdet kezdetétől a befejezésig minden érintett szakember tudását, hozzáértését, ismeretét beletesszük. A mérnökök jól tudják azt, hogy mekkora nagy szükségük van a másik szakma szakemberereivel való együttgondolkodásra, együttműködésre, közös alkotásra, teremtésre. Közösen, együtt gondolkodva, dolgozva nem csak a hibáktól óvják meg magukat, hanem minőségileg is többet, jobbat, értékesebbet képesek alkotni.
 
A Kárpát hazában épülő Új Rend az együttműködésen alapul. Mindenkinek meg van a saját feladata, mindenki beteszi saját tiszta lényét, saját egyéniségét, szépségét, értékét, tudását úgy, hogy a megnyilvánulásával senkit sem korlátoz. Ezzel építhetünk egy gyönyörű új világot, amely egy színes, tökéletes létet jelent, amely mindünket tartalmazó szépséges szép új életet ötvöz EGYségbe. Az a világ, amelybe mindenki beleteszi lénye legjavát, szívét-lelkét, az egy olyan ragyogóan tiszta, gyönyörűséges, sokszínű, tarkaság lehet, ami világít, fényt ad. Ez a világ egy nagy összefogó családot alkot, ahol mindenkinek meg van a saját helye, szerepe, ahol nincs egyetlen külön(b) tag sem, hisz mindenki érték(es). Ez a világ olyan, amely védi, óvja, erősíti, gyámolítja a benne résztvevőket.
 
A Szent Korona energiája rendkívül erősen árad le a Kárpát Hazára. Mindenki saját maga eldöntheti, hogy illeszkedik-e a Szent Korona Rendjéhez, a Kárpát Hazára vonatkozó Földanya Törvényhez, vagy más létterületet választ. 
A leáradó energiák a fizikai szinten is hamarosan biztosítják, hogy senki se érvényesülhessen mások rovására, senki se vehesse el, senki se táplálkozhasson mások energiájából. Nem lesz arra mód, hogy bárki úgy különíthesse el magát, hogy másoktól többre tartja, mások fölé helyezi magát, vagy másokat manipulál, befolyásol, alacsony rezgésű energiákat gerjeszt. Amennyiben bárki, vagy bármely népcsoport nem szándékozik a Földanya Kárpát Hazára vonatkozó törvénye szerint, a Szent Korona által közvetített energiában élni, annak nincsen többé helye itt.
 
A Szent Koronából leáradó energia mindenkit, minden gondolatot, szándékot, cselekedetet megmér, s teljesen mindegy, hogy ki milyen köntös, milyen címke, milyen titulus alapján próbálja magát másoktól többre tartani, vagy mások fölé helyezni,  az, aki nem fogadja el a Rendet, s nem illeszkedik be a helyére, nem teszi be a közösbe a saját részét, annak nincsen már helye itt.
A mérés és az Új Rend megélése megkezdődött.
 

kep_106.jpg

 

Márti

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.