Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A női élet körforgása

2011.09.26

 

feher-ruha.jpg

Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én, lágyan szóló zene közben meditálnom kellett volna, de nekem egy gondolatsor, képsor érkezett.  Hófehér, földig érő, finom selymes ruhában állok egy domboldalon, ahol a szivárvány színeibe öltözött angyalok vesznek körül, s körbefonnak szeretetükkel. Lassú táncba kezdek, ők velem forognak, majd szép csendesen elvezetnek a domb tetején álló templomhoz.

Mire megérkeztünk a Boldogasszony templomához, mind a heten fehér ruhát öltenek magukra, valamennyien hosszú szoknyás angyalasszonyokká váltnak, s bevezetnek a fehér vászonnal borított, hét tornyú körtemplomba. Itt a középen álló oltárnál Nagyboldogasszonytól áldást, útmutatást, segítséget kérek a magyarságnak, s a magyar asszonyoknak.

A templomból kilépve a női testet öltő angyalasszonyok elvezetnek egy hangulatos szobába, ahol lepereg a szemem előtt a női élet körforgása, a nők beavatása.  A nők, az ősi törvények szerint kizárólag nők jelenlétében, életük során három beavatásban részesülnek. Mindhárom beavatást a természet végzi, és az vérrel történik.

Legelőször láthatom, hogy az áldott állapotban lévő anyák a gyermekeik szülésére készülődnek. Látom, hallom, ahogyan beszélgetnek, énekelnek, közben serény kezekkel hímeznek, kötnek, horgolnak, varrnak, készítve az aprócska gyermekruhákat, a kelengyét és a szüléshez szükséges ruhaneműket. A fehér ruhás angyalasszonyok felkészítik a leendő anyákat, átadva nekik az összes tudást, mely az új élet fogadásához és a gyermekneveléshez szükséges. Itt vannak a dúlák és a bábák is, akik a szülésnél segédkeznek majd, ők is megkapják a tudnivalókat, elsajátítják a szülő nő melletti teendőket.  Vidáman, teljes harmóniában készülődnek a nők a boldog beteljesülésre, a születés misztériumára, az női élet első beavatására.

 1312732465.jpg

Majd látom, hogy ahova a férfiak be sem léphetnek, kizárólag a fehér ruhás asszonyok jelenlétében, azok segedelmével, megszületik egy gyönyörű kicsi gyermek. Az áldott állapot gyümölcse megérett, az élet körforgásában leszületik a földre egy lélek. A szülés simogató, gondoskodó női kezek közreműködésével állva, ülve, vagy guggolva, vízben, vagy a levegőn történik úgy, ahogyan a babának és a kismamának is a legjobb. Vérben születik meg az új élet, a teremtés első lépése immár bevégeztetett. Megtörténik a nő beavatása is, hisz asszonyból anyává érett.

voros-ruhas-no.jpgAztán újabb képsorban látom ismét az angyalasszonyokat, ahol a fiatal szűz leányokat tanítják az életre, elmesélve, átadva nekik mindazt a tudást, tapasztalást, ami a holdciklus megéléséhez szükséges. Megtanulják az ifjú  leányok, hogy mi történik akkor, amikor a bimbóból csodaszép virággá nyílnak, s azáltal termékennyé válnak. A tanulás, a tapasztalatok átadása közben itt is serény kezek dolgoznak, készül a piros ruha, hirdetve, hogy ebben a házban egy leány hamarosan eladó sorba kerül, anyává válhat. Kinek-kinek ízlése szerint gyönyörű, színes népviseleti ruhák mellénykék, blúzok, szoknyák is készülnek, jelezve, hogy hamarosan készen áll a leányka a felnőtt életre.

Aztán látom, ahogyan megtörténik a második beavatás.  A piros ruháikba öltözött leányok a fehér ruhás angyalasszonyok társaságában élik át a második misztériumot, a termékennyé válás varázslatát, megélve a csodát, hogy a bimbózó növény immár virágba borult, kezdődhet a beporzás. Örvendeznek, dalolnak az asszonyok, boldogan mellükre vonva immár érett leányaikat, megáldva őket a termékenységgel.

Majd az ünneplés csitultával látom, hogy mindenkor összegyűlnek azok a lányok, asszonyok, akik holdciklusukat élik. Mivel ekkor a legnagyobb a lélek nyitottsága, így ha együtt töltik ezt az időszakot, akkor egymás energiáit erősítve, könnyebben meghallják lelkük útmutatását, a szellemi világ támogatását. Ezért most is, amikor méhük nedveit eleresztik, a világ szeme elől elvonulva, befelé fordulva együtt töltik azt a pár napot. Látom, ahogyan csendesen egymás mellett lépdelve, a legnagyobb biológiai energiát hordozó, csöpögő vérükkel öntözik az anyaföldet, hogy termőképességét növeljék. 

 

Aztán újabb képsorban, a szobában látom az angyalasszonyokat a vidáman csivitelő, esküvőre készülő menyasszonyok társaságában. Most sem tétlenkednek a jelenlévők, hiszen készülnek a menyegző öltözékei. Szorgos kezek hímzik, varrják, díszítik a meseszép menyasszonyi ruhát, a csodaszép pártát, a koszorúslányok habkönnyű ruháit.  Elkészítik a házassághoz elengedhetetlen hozományt is, a nyoszolyát, a konyha és ruhaneműket, a kelengyét.

white-flower-in-hands_1600x1200.jpgEz egy hosszabb időszak, épp úgy, mint az újszülött érkezése előtti, itt is hónapok telnek el, míg a jegyességből házasság lesz. Kell is az idő, hisz el kell sajátítani az asszonyi élet csínját-binját, a háztartás vezetés fortélyait, a családi fészek melegen tartásának titkait, a feleség, az anya szerepét. Meg kell tanulni a boldog családi élet titkát, hisz a nők dolga a szeretet táplálása, biztosítása, a család összetartása, a rend, a nyugalom, a derű megteremtése. Kell a hosszú mátkaság az asszonnyá éréshez, a lélek felkészüléséhez. Amikor elkészül a kelengye, s kész a házi áldás is, tud mindent a menyasszony, akkor jöhet a menyegző, hogy a két egészből teljes legyen, a férj és feleség eggyé váljon, s életüket ezután egyként élje le. Itt most nincsen beavatás, a természet hagyja, hogy a gyönyörűen kinyílt virágszál a menyegző után beporozva termőre forduljon.  

Majd ismét egy újabb képsort látok a szobában, az angyalasszonyok most a holdciklusukat befejező érett nőket tanítják, készítik fel az utolsó, harmadik beavatásra. Ezt is a természet végzi el, s szintén kapcsolódik az életadó vérhez, csak itt annak elapadása történik meg. Az elérkező újabb pár hónap alatt a termőképesség szép csendesen elillan, s az addig a hold járásának megfelelően ingadozó kedély lecsendesedik, stabil, nyugodt, derűs lelket adva az érett asszonyoknak.

etetfa-szarvassal.jpg 

Ebben a szobában már nincsen csiripelés, nem nyargalnak a fiatal leánykák és életet meghódítani, teremtés misztériumát megélni készülő menyasszonyok, ifjú anyák élettől pezsgő energiái. Helyettük itt elcsendesedik minden, s felváltja a korábbiakat a derű, a nyugalom, a szemlélődő szeretet, a bölcs mosolyt kísérő lágy simogatássá szelídülő, csendesen hömpölygő energiaáramlás.

Eddig a világ felé forduló, annak megfelelni akaró anyák s feleségek már csak önvalójuknak, bensőjüknek, lelküknek és szellemüknek akarnak megfelelni, elengedik a világ elvárásait, befelé fordulnak, s bölcs banyává nemesülnek. Ez idő alatt megtanítják nekik az angyalasszonyok, hogy élettapasztalataikat hogyan hasznosíthatják.  Megmutatják, hogyan taníthatják a felnövő leánykákat, hogyan tudják a családos anyák terheit enyhíteni, hogyan tudnak elengedhetetlen segítőivé válni az életüket indítóknak, a magányosoknak, mi a teendőjük a születéskor és a távozáskor, a beavatásokkor és az élet mindennapjaiban. Megtanulják, hogyan tudnak mindent elfogadó, segítő, szeretetet árasztó bölcs asszonnyá érni, a nők, az élet támaszává válni, hogyan tudnak a mindenség tudását hordozó angyalasszonyokká nemesülni.

 

S végezetül látom az utolsó képet a szobában, ahol felkészítik az angyalasszonyok a földi ciklusukat befejezni készülő asszonyokat az anyagi világból való távozásra. Megtanítják nekik, hogy hogyan zajlik az a folyamat, hogy az életük legvégén mindent elengedjenek, hisz ahova készülnek, oda nem vihetnek át mást, csak a szeretetet. Megtanítják e zsongásba belefáradt lelkeket az önmaguknak és a világnak való teljes megbocsátásra. Itt készítik fel őket a teljes elengedésre, a mindennel való elszámolásra, a tudás, tapasztalás, bölcsesség elengedésére, az érzelmek lebontására, s a másik dimenzióban való megpihenésre való felkészülésre. Megérzik, s tudják már, hogy örökké léteznek, örökké körforgásban vannak. Ekkorra teljes lényükkel, a sejtjeikben is átélik a természetbe való besimulás misztériumát, a tél befogadásának nyugalmát. 

kjnt_02240.jpgA világ zajától elvonulva a tanulás és a csendes felkészülés közben itt is dolgoznak a megfáradt kezek, készítik az utolsó útra az égi öltözéket, a halotti leplet.  S végezetül, mikor minden lepel elkészül, s minden lélek készen áll a nagy pihenésre, a fény országába történő belépésre, látom ismét a gyertyák fényénél az angyalasszonyokat, sirató asszonyokként feketébe öltözve, hogy átkísérik a pihenni vágyó lelket a másik világba, a fénybe, az öröklétbe. S ezzel bezárul a női élte ciklusa. Ám hamarosan kezdődhet elölről a körforgás, ha megpihent a halhatatlan lélek, egy újszülött gyermek alakjában történő leszületésével, folytatódhat a misztérium.

Ez volt tehát a meditáció helyett érkezett képsor, s mikor visszaérkeztem a jelenbe, feltámadt a szívemben a vágy, hogy oly jó lenne, ha magunkban felélesztve ezt az ősi tudást, nap, mint nap megélnénk a mag nép hagyományait.  A nők együtt, egymás társaságában, egymást tanítva, tapasztalatainkat megosztva, közben angyalasszonnyá nemesülve, közösen teremtenénk meg, élnénk át a női élet csodáit, gyönyörűséges beavatásait. Együtt tennénk élővé a teremtés-elmúlás körforgásának állomásait, a női élet misztériumát. Míg vágyaimat megfogalmazom, a lelkem azt súgja, hogy ez csak rajtunk múlik, s kis csoportokban hamarosan nekikezdünk e meseszép tevékenységnek.

 Márti

Miskolc, 2011. augusztus 15.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.